Mentőöv

Na, ez a RAM pékség éppen jókor volt jó helyen. Történt ugyanis, hogy bázispontomon, Paszabon vadászó-gyűjtögető életmódra váltottam át, ugyanis rájöttem, hogy már esteledik lassan, és én nem ettem, és Paszabon nem is fogok. Jó házigazdám azt javasolta, hogy Ibrányba menjek vadászni-gyűjtögetni, ott van egy pizzéria, na, aztán ott. Mentem is az adott címre, de egy betongarázsban a világ egyik leglepusztultabb pizzéria-konyháját találtam, visítva menekültem, inkább az éhhalál! felkiáltással. Menekülésem a szomszédos településig tartott, itt szimatoló bolyongás után rátaláltam egy nyitott pékségre, be is özönlöttem, és mohón összevásároltam egy sajtos perecet, egy almásrétes-félét, egy áfonyás valamit, és még a végén megtetéztem egy hosszabb stanglival, az is sajtos volt. Azt aztán morogva rágni kezdtem, mint egy kutya. Ez a négy tétel a blokk szerint 250+530+480+250 forintomba került, gondolom, a két 250 forintos tétel volt a sós, a többi édes. A zsákmányt megkötözve a hátsó ülésre dobtam, majd visszatérve Paszabra, befaltam. Pedig szándékomban állt reggelire is hagyni magamnak valamit., De mohón nem hagytam, ezért reggel szomorúan megvertem magam. Amúgy elég sületlen volt a pékáruk állaga, abszolút albán életérzésre hajazott.