Nem is tudom, presszó, kocsma, étterem, vagy mi, de amikor bementem a helyi jobbágyok egy része be volt már állva rendesen, ezt az üvöltésből vontam le, mint konzekvenciát, valami focicsapatokról, politikáról, erről-arról ordított egymással a törzsközönség, de nem mind, mert pár szelíd apó meg a pultra támaszkodott, és úgy piált, ahogy szokott, csendesen. Jellegzetes karakterek, falusi idill. A pultban meg egy helyes fialat lány állt, angyali türelemmel kezelte ezt a hülyék intézetét, és pont tőle talán ez még kedélyessé is vált. Gondolom, többen figyelhettek, mint idegent a cowboyok között, mert amikor egészen véletlenül nem a férfi WC ajtajához járultam, kórusban kiáltott fel a sereg, hogy héééé. az a női! Én meg pirulva csápoltam, hogy hááá, nincs rajtam a szemüveg és bocsánat. . . Az üdítőt üvegből, a kávét hercig kis bögréből kaptam, és akkor ez mégsem annyira kocsma. Meg nem is volt rossz, nem is volt drága. Ilyen helyeken mindig fillérekért iszol bármit. Hogy van ez? Szóval, önmagához mérve ez egy jó hely, a körülmények dacára.
