Szerényebb kastély

Lassan fogynak a meglátogatandó kastélyok, talán harmincat is megnéztem már, a kastélyfelújítási (meg a vár-, templomfelújítási stb.) áradat elöntött minket, lubickoltunk pár évig az Európai Unió pénzében, mindenféle antik cuccot rendbehozattunk, a szociális, egészségügyi és oktatási intézmények meg sorra rogynak térdre, arra már nem futja. Hát ilyen grófi cuccokra meg igen. Voltam itt már párszor, hol ezért nem engedtek be, hol azért. pl., filmforgatás volt, de ma simán besétáltam, mint egy püspök. A kastélyoknak ebben a történelmi övezetben ugyanaz a sorsa, háború, melyet az urak indítottak, kiveri, elűzi az urakat, lelakják a németek, tábori kórház lesz, lelakják az oroszok, lelakják a szocialisták, nevelőotthon lesz vagy TSZ-iroda. Ez például az utóbbi lett. Ez a sok bonyodalom mindig azzal jár, hogy semmi nem marad meg az eredeti bútorzatból, tárgyakból, ezzel, azzal, amazzal pótolják. A freskófestés valamennyire az eredetire szokott hasonlítani, és mégis átérezhetünk egy bizonyos fílinget, hogy milyen is lehetett itt egykor grófnak lenni. Na, meg mindenféle haszontalan főpapnak, abból is van bemutatandó egy széria, az ő miseruháikból, a lovak szerszámaiból, hiszen az ördöglovas kastélyában vagyunk, azaz egy ahhoz hasonlító valamiben, a kert körbe kissé semmilyen, az erkélyre nem szabad kimenni, de vannak videók, lehet diákat is nézni, ha szeretnél. Most úgy foglalnám össze, hogy mérsékeltebb élmény.