Nagyon lehet szeretni

Tiszta, szép, kedves, eldugott falu... eljöttem már ide párszor, végigmentem erre meg arra, nagyon jó hangulata van. Az még nem fordult meg a fejemben, hogy idejönni és itt inni valamit. De hát ami késik... az később megvalósul. Most csak ezért, direkt, Pint-kocsma vadászat, ugyan már milyen is az? Nem nehéz rátalálni, a főúton van. Betoppanok, aztán gondolom, vonulok a pulthoz, aztán majd ott köszönök, mert voltunk egypáran, emberek kommunikáltak keresztbe és kasul. - Jó napot kívánok! - szólt rám eréllyel egy helyi arc, kezében valami sörrel... és igaza volt, mint utólag ráéreztem. Ez nem egy rideg nagyváros, millió idegennel, ez egy falu. És ha belépsz valahová, akkor ennek is köszönjél meg annak is. Ez így helyes. Tehát visszaköszöntem a kedélyes kocsmai arcoknak, aztán a pultnál ismét, akinek csak lehetett. Nagyon közvetlen, nagyon barátságos hely. Egyből szóba is elegyedtünk. Mesélte a hölgy, hogy megálmodták ezt valaha, bepróbálkoztak és bejött. Én közben a zéró kólámat szopogattam, aztán még kávét is kértem, azt a férfi csinálta, rám is nézett, aztán kinézte belőlem, hogy értékelném persze, nyomott még mellé egy kis pohárban vizet is. Értékeltem bizony! Mindezért valami semmit fizettem, valami 600+600 forintot, talán még tettem is rá. És tényleg jó hangulatban távoztam. Ide járni érdemes!