Ez azért egy legenda fészke

Sárközi tájház, hát, ha valami már nevében is vonzó, akkor az ez. Az ország híres népművészeti tájegységei közül az egyik kiemelt, nyilván mindenki hallott már róla, látta az ide köthető ruhákat, szőtteseket, mintákat. Amikor beléptem az udvarra, bevillant, hogy hopp, persze, hogyne lettem volna már itt, amikor Fadd-Domboriban táboroztattuk a vakokat, ide is eljöttünk látogatni, van is olyan kis dísz a konyhánkban, amit itt vettem régen. A látvány nem változott, ugyanaz a fehértornácos ház.... egy nagyon kedves hölgy otthagyta értünk a tanítványokat, akikkel foglalkozott éppen, felkarolt minket, és vitt teremről teremre sok érdekes magyarázattal együtt. Nagyon rugalmas volt, mindenféléről lehetett vele beszélgetni, társaságban még azt is mondanám rá, hogy jófej. Szerettem, na. De mit lehet erről elmesélni, azon felül, hogy láthatod a képeket? Van hatalmas terepasztal, ami az egész vidéket, a Sárközt mutatja, ami azért több faluból áll persze, van Bíró Annamária emlékszoba, benne a művészi hagyatékával, rengeteg meseszép népviseleti tartozék vagy egész öltözet, használati tárgyak a vidék régmúltjából. Akármeddig ellennél itt, ha bármiféle érdeklődés van benned a hazánkban élő nép iránt, de örökre nem lehet persze, és a drága nőtől megkaptuk a babamúzeum telefonszámát is, ami meg aztán tényleg egy ettől teljesen független, másik történet.