Ajándék az úttól

Valahol Érpatak túlsó végén kalandoztam, aztán megpillantottam a görögkatolikus templomot. Fura volt, de aztán kiderült, hogy miért. A környéken nem meglepő a léte, a Hajdúság tele van velük. Sok autó állt előtte. Nacsak! Hátha szertartás van, nyitva is van, és akkor én... bejutok és le is értékelhetném. A sok autó nem esküvőt vagy keresztelőt jelentett, hanem azt, hogy a parókián valami továbbképzés van a helyi asszonyoknak. Asszonynép rossz szokásokkal megvert része kint lődörgött és dohányzott. Nekem meg több se kellett, megkörnyékeztem őket. Sikerrel, valakit szalasztottak, aki majd megtalálja a valakit, aki kinyitja a templomot. Hát ilyen egyszerű az élet, amikor melléd szegődik a szerencse is. Jött is a hölgy, nyitott is, meg nyitott is volt. Kellemesen elcsevegtünk. Ez eredetileg egy magtár volt, nem templomnak épült, vannak képek, amikor még tornya sem volt. De most már van, meg aztán funkciója is kibővült, szépen berendezett görögkatolikus templom lett belőle. De, hogy milyen kacifántos neveket bírnak adni a templomaiknak! De mindenesetre jól éreztem magam, tetszett a közeg, kellőképpen különleges, és egy élménnyel gazdagodtam is. Pár kép azért van... szép, igaz? Nekem tetszett.