Ebéd az árokparton

Mert hogyan kerül az ember Faddra ebédelni? Az úgy volt, hogy mászkáltunk Tolnán, aztán az motoszkált a fejemben, hogy el kéne menni Harcra, abba a Diófa csárdába, ahol már szórakoztam párszor a helyiek Horthy-imádatán, de valami nagy ebédre nem emlékszem, hát akkor rajta! Meg sem áll az ember Tolnától Harcig, de hogy a gömbvillám guruljon át rajta, a Diófa csárda be van zárva... na, ördög és pokol! Akkor valahová máshová! Szekszárdon már ebédeltem párszor, az ittjartam meg nem azért van, hogy mindig ugyanoda járjunk vissza, hanem azért, hogy fedezzük fel az országot! Beírom, hogy vendéglő, étterem, mit dob fel a gép? Hát itt van Fadd, a faluszélén meg a legelső ez a Gringo dolog... ne töprengjünk, halad a Nap az égen, indulás! Így az ember visszajut Tolna felé, és úgy Faddra. Rögtön az elején van... de hol?? Le és fel mászkálás, aztán ááá, hát a bokor mögött, és nem is egy étterem ez, hanem egy büfékocsi, valami kis kiülővel, senki rajtunk kívül, hát olyan amilyen, innen tovább nem megyünk, eszünk! Ember a pultban elég barátságos, meg barátságosak az árak is, nincs itt nagy lakoma, csak olyan kis utiebéd. Én valami rántottcsirke-féleséget hasábbal, nejem meg görögcsirkés lepényt. Leültünk majszolni, a pultos meg szólt, hogy neki most ki kell valahová szállítani a kaját, elmegy. Ok, mi meg addig vigyázunk a kocsira. Így aztán ránkbízott mindent, nyilván jó arcunk van, mert megbízott bennünk, elment, mi meg eszegettünk, de nem raboltunk ki semmit. Nos, körülbelül ennyi történt. Az ebéddel semmi baj, abszolút átlagos, kommersz, De miért ne ülnél be ide, ha erre jársz? Olcsó és nem ráz.