Nem csak a katonák sorsa hányatott

Sokszor az emlékművek hasonló kalandos életet élnek, mint az emberek, aztán elpusztulnak vagy felújítják őket, akkor meg hol ide teszik, hol oda... Ez az emlékmű állt már a református templom előtt, aztán átpakolták a kúria kertjébe, amiben éppen az önkormányzat fészkel. Ott az idők vasfoga tovább rágott rajta, megrepedt, oldaltáblái lehullottak, de jött a felmentősereg, rendbehozták, kiemelték, és visszapakolták a templom elé. Ez, gondolom mindig szép beszédeket eredményez a polgármestertől meg az országgyűlési képviselőtől, hiszen ő a mindenható, van szalagátvágás, úttörők vagy ministránsok énekelnek, és lehull a lepel...