Valahogy duo lett

Jászladányban, úgy emlékszem, vizsgálgattam a helyszínen meg a képeimen is, de nem találtam a harmadik szereplőt a kompozícióban. Általában ott szokott röpködni valami fej, fent, középen vagy a lábak alatt, de itt nem láttam a szentlelket. Nem is ezért tűnt fel, hanem azért, mert olyan szép színes, mint az ugyancsak ezen a téren lévő "kálvária" is. Ha közelebbről nézzük, elég kopott és zuzmós már, de ez adja a patináját. Nem olyan komorak a figurák, Isten sem őszhajú öregember, inkább olyan ereje teljében lévő középkorú, barna hajjal. (Icipicit kertitörpés is.) Az, hogy Katona Terézia, aki 1847-ban, a forradalom kitörése előtt Tolvaj János özvegye volt, nem írta mai szemmel nézve hibátlanul a talapzatra a szöveget, semmiség, lehet, hogy a kőfaragó írta helytelenül. Hangulata van így is, úgy is. Persze, ha minden özvegy állított volna egy ilyen szentháromságot vagy -kettősséget, érdekesen nézne ki a tér.