Bőven ötös

Vasárnap van, az ember remél. Mármint, hogy nyitva is talál helyeket, dolgokat, amiket keres. Ez olyan 50%-ban szokott sikerülni. Megcéloztuk a kakucsi tájházat. És persze zárva volt, de a neten kivadásztuk a telefonszámot, felhívtam a hölgyet, aki pár szó után ráállt, hogy jön és kinyit. És úgy is lett. Rövid várakozás után bekerekezett, és rendkívül kedvesen, előzékenyen kalauzolt minket, pedig, mint kiderült, ottgon vendégei voltak. Szóval, le még egy kalappal! Ehhez jött még a nyilvánvaló ügyszeretet, amit le sem tagadhatott volna, annyira a szívéhez nőtt a tájház és annak sorsa. És még rokoni szálak is fűzték a fellelhető hagyományhoz. Amúgy ez egy rendkívül gazdag gyűjtemény, látható gyarapodik is folyamatosan, már alig fér el, de talán már a kert végében épül is egy nagyobb ház. Nekem rendkívül jó élmény volt a látogatás, és a vezetőnk duplán azzá is tette. Talán pár fénykép majd segít érzékeltetni is.