Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Na, sebaj, szóval mi abban a tanyacsárdában voltunk, ahol a tanyamúzeum van a szomszédban, Lajosmizsétől délre, az 5-ös út mellett, és ahol az út szélén a magvető legény hatalmas szobra áll. A számlán csak annyi van, hogy "Tanyacsárda", semmi új meg öreg. Libanaptájt sikerült errejárni, Márton püspök lebukásáért bosszúból esszük a libát rendületlenül, de ha nem esszük, akkor egész évben éhen maradunk. tehát Inkább esszük. Elfogadható belső tér, népies jelleg, helyenként olyan szocialistás tablós falrész oklevelekkel, fényképekkel, pincér átlagosan barátságos, elfogadható időn belül kaptunk ebédet, a leves kicsit hígabb a keleténél, de élvezhető, a másodiknak kapott kacsamáj a nejemnek nem sikerült annyira, csak úgy rá volt szórva a tányérra, az én libacombom sólettel a jobbak közé tartozott. Az elég snassz volt, hogy a gyári körtelevemet csak úgy, kibontás nélkül odatették az asztalra, boldoguljon vele, aki akar, és ahogy tud. Összességében az ebéd jobb volt az átlagosnál, de nem egy kimagasló hely, Bónuszként Fábry Sándor művész úr kikocogott a vendégek közül, mikor elhagyta a terepet és majdnem minden asztalhoz volt egy kéretlen és hangos "poénja", hogy azért az ittülők ne felejtsék el, hogy ő kicsoda, hát közszereplő vagy mi. . . de ez is beleillett a népes összképbe. Van egy nagyon pozitív dolog is, ha jól emlékszem, jelszó nélküli és erős WiFi van a csárdában, de hát ez biztos valami jászkun hagyomány ezerévek óta. Na, látom én is elfábrysodtam írás közben. . .
