Leányvárda

szbeli egy megbízható, ha ő mondja, hogy jót vacsoráztak itt, akkor biztosan így is van. Tehát akkor nekem is jó egy ebéd-félére. Így aztán benzinfogytáig hajtottam árkon-bokron át, hogy Leányváron ebédeljek, ha már... mert mi lesz, ha egyszer megkérdezi az egyik unokám, hogy nagyapa, hogy is volt azzal a sültgalambbal Leányváron? Én meg nem tudok majd mit válaszolni, mert ott sem voltam. Szóval, ez egy viszonylag állandóra ideállított piros buszféleség, a település nyugati határában. Útról jól látszik. Mögé lehet kanyarodni, van egy közepes parkoló, a célnak megfelel. Építettek a buszhoz egy teraszt, azt be is fedték. A kínálat Közel-keleti. Kebab, döner, gözleme, falafel... Erre vonatkozóan nem volt terv, a gyros szót gondosan kerüli a étlap-kínálat, én meg egy tál húst kértem körettel, salátával, Üljek le és szorgalmasan várjak. Mások is ezt tették, velem párhuzamosan, éhes tekintetüket a pult felé vetették. Úgy néztük a pultot a padokról, mint ligetben a gyerekek, de itt felnőtt bábszínházat néztünk. Aztán néha felcsendült valami varázsszó és nyertes önelégült vigyorral felállt és elindult a pult felé. Én is sorra jöttem. Jöhetsz-mehetsz, ehetsz-ihatsz öntevékenyen a hűtőből, a végén kell csak fizetni. És a kiszolgálás kedves, baráti. De, azt hiszem, rajtam kívül itt mindenki ismerős volt, úgy jöttek, úgy köszöntek, úgy közöltek. Hatalmas adagot kaptam hungarocellben, az itt az étkészlet, szép volt, jó volt, sok volt, elég is volt. Egy TopJoy kaktuszt eresztettem az étkek után, és fizettem kb. 2800 forintot. Egyébként abszolút meg voltam az ebédemmel elégedve.