Vereségem

Hiába képzeltem, hogy nyilván minden megoldható, elintézhető, csak jószándék kell hozzá, türelem, utánjárás, hát itt nem... itt vereséget szenvedtem. Van ez a dolog, az internet úgy hirdeti, hogy az Alföld éke, gyöngyszeme, kincsesdoboza, mifenéje, te meg elhatározod, hogy megnézed. Hát mit csinálsz, telefonálgatsz. A neten megadott vezetékes telefont soha nem veszi fel senki. Na, de csak lesz valaki... telefonálgatás az önkormányzathoz. Nem veszi fel senki. Érdeklődés múzeumi szakembereknél Hódmezővásárhelyen, Makón, semmi. Egyházi személyiségeknél, eredménytelen. Hát akkor helyben. Elmentem ide szombaton, lám, teljesen üres az információs tábla, az ajtón semmi felírás, cetli, üzenet, csak rács meg lakat. Elmentem vasárnap is, még egyszer, ugyanez. Érdeklődöm szóban, hát nem úgy van az... csak a földesúrnak nyitják ki, a mezőhegyesi ménes ura, a vidék újkori őrgrófja itt tartotta a karácsonyi éjféli misét, neki kinyitották, persze! Ejnye, hogy azt az úrhatnám parazita közjogi méltóságoknak meg egyházi tiszttartóknak csapjon a nadrágjába a villám! Rengeteg közös pénzből felújították, rendbehozták. A neten hirdetik. Az országúton harsány tábla csalogat, hogy erre van ám a híres nevezetesség. Indulj lökött és ess arcra! Pocsék, lelketlen dolog egy bezárt templomot leértékelni, de hát itt nincs más, azért is írtam róla, hogy magyarázzam a körülményeket, és hogy te ne járj így! Több csalódott emberrel, turistával találkoztam az erődtemplom körül a hétvégén, mindenki rosszkedvű volt és nem tudott megoldást adni. Amúgy látványnak szép, ígéretes a hely.