Azt hiszem, nem volt túl jó ötlet

Egy próbát megér, gondoltam. Ha már az idő délfelé jár, én meg éppen errefelé. Nos, olyan kis lokális képződmény, nyilván főleg a helyiek evőhelye, de azért szívesen látnak másokat is. Beparkoltam, viszonylag sok autó volt, gondoltam, hogy tele van az étterem, de nem. Félház alatt üzemelt, azaz alig. A lány, aki fogadott, tényleg kedves mosollyal rendelkezik. Barátságos is volt. Az étlap érdekes. Májgombóc levest kértem, sajátos volt, az elején nagyon hígnak és ízetlennek tűnik, forgattam a nyakam valami paprikáért, hiába. Volt viszont benne borsó és sárgarépa. Mire megettem, már nem éreztem rossznak, az alján volt valami sűrű, amitől több lett a leves. A sült kacsacomb viszont egészen vacakra sikeredett. Ott jöttem rá, hogy a leves mégiscsak jó volt. A hús meg volt sülve, de teljesen ízetlen volt, csak sós, ahogy a burgonya meg ízetlen és sótlan. Kértem sót. Kérni kell, a pultról lehet kapni, aztán kihozzák. A káposzta meg nem volt rossz ízű, de teljesen hideg volt, foltokban meg langyos... a húsra meg minden ok nélkül rávagdostak egy pár szelet nyers lilahagymát. A tök szerencsétlenül a csontra random odatekert lobogó alufólia már csak hab volt a tortán... elég kelletlenül ettem meg. De sajnálom, mert senki nem volt rossz hozzám, a lány mindig mosolygott, a férfialkalmazott is kedves volt, ha látott, de hát a konyha... jaj., hát na... szerintem ne ide menjetek kajálni, ha van máshol is hely.