Ingadozom

A 3-as meg a 4-es között ingadoznék... valamiért rosszul esik hármast adni. Leparkoltam a közelben, odamentem, és megkérdeztem, hogy találok-e WC-t vagy kezet moshatnék-e, mielőtt fogyasztanék... a hölgy azt mondta, hogy persze, kerüljem meg az épületet, és menjek be, használhatom az övékét. Ez nagyon kedves volt. Aztán nem annyira voltam boldog, amikor a kis pénzes kezével a tölcsért a felső részénél, a szájánál fogta meg, ez valahogy zavart. A fagylalt átlagos ízű volt, ilyenkor, melegben inkább a savanykásabbakat szeretem, gyümölcsöket, közben beszélgettünk, volt jégkása is, de attól sokszor megfájdult már a fejem, néha annyira hideg, szóval, maradt a fagylalt. Ez az intézmény a várost átszelő főút egyik kanyarjában van, itt a buszmegálló is, a buszra kisiskolások vártak, talán tanítás után, és sok-sok kamion húzott el időközben. A srácok ilyenkor mindig két öklüket lefelé húzták jelentőségteljesen, ez a dudáltatás jele, és sofőrök nagyobbik hányada vette is az adást, szolgálatkészen tülkölt is egy nagyot. Ez valami sajátos hangulatot adott az egésznek. Volt ebben a fagyizásban valami emberi, meg valami vidáman vidéki is. Hát éppen ezért még négyest is adhatnék.