Fura egy hely

Gondoltuk, bemegyünk valami pékárúért... ha már pékség... és ezzel én is befurakodtam lassan a bemegyek minden pékhez valami semmiért mozgalomba, na, de viccen kívül, tényleg a pékárú volt a cél. Meg egy kávé, mert az is ki van írva, hogy kávézó. Ez utóbbi erős túlzás, de hát az ember csak akkor tudja meg, ha próbálja.... Szóval nagyon furcsa kis üzlet ez, kívülről semmi vonzó, belül meg belépsz egy teljesen érthetetlen üres helyiségbe, ahonnan az egyik nyíláson át látszik maga a bolt a háttérben, Azután van egy még szokatlanabb kis beugró is, ott lehet kávézni egy amolyan polcon. És még személyzeti helyiségek is nyílnak. De mi a boltot támadtuk be, nejem kielégítette pillanatnyi vágyait, kakaóscsiga, valami máj- meg halkonzerv képében, én meg valami piros üdítőt ittam és kávét is kértem. Uhh, hát a kávéról inkább szó se essék, annyi hely van, ahol jól lehet kávézni, miért mentem be ezért éppen egy pékségbe? Ez tévedés volt. A nő a pultban viszont nagyon kedves volt, amúgy ez nem csak egy pékség, hanem valamiféle vegyesbolt is, elcsevegtünk vele az energiaitalok friss betiltásáról a gyerekek felé, meg, hogy hogyan oldja meg, hát sehogysem tudja, ahogy a dohányboltok tilalma sem gördít igazi akadályt a kamaszok elé, Azután volt még egy kérésem, kérdésem, hogy a dühöngő kánikulában bevizezhetem-e a sapkámat, erre kijött és beengedett a személyzeti vizesblokkba, Szóval, minden tiszta barátságos, emberi volt, jól megértettük egymást. Ezért nem hármas, ez emelete inkább négyesre, a hangulat meg az emberi tényező.