Idei másság

Itt, ebben a sarokban furán hullámzik az idő. Csütörtökön idejöttem enni, pedig különös módon itt ültek a legkevesebben. Volt itt már minden... Tibi idejében a legjobb büfé volt széltében-hosszában, az új tulajok pár éve mindenféle reformkajákkal próbálkoztak, néha barátságtalanok is voltak, unottak vagy közömbösek., Aztán kedv is kerekedett, megoldódott a nyelv, idén meg... hát olyan kis fura. Mintha nem várnánk vendégeket, vagy nem akarnánk, hogy jöjjenek. Volt egy lány, ő kedvesen mosolygott, felvette a rendelést, most éppen sorszám-rendszer van, régen keresztnevet ordítottak ki az ablakon, most inkább számosultunk. Mivel nem volt ott más senki, én lettem az egyes. Csirke falatkákat, pontosabban nuggeteket kértem, salátakörettel. A hét egyik legunalmasabb ebédje volt, a saláta szinte egy marék fű, ettem, ettem, ha négyrétű gyomrom lett volna, talán még kérődzöm is. Már nem is emlékszem, mit ittam utána, de az egész feledhető, úgy, ahogy van.