Életem része

Nahát, miket találok itt... az ábrahámhegyi strand? Csak 60 éve járok ide? Valaha a falu, meg az üdülőközönség egy kicsit elkülönült, más és más élettérben mozgott. A helyi parasztok gazdálkodtak, dolgoztak egész nap, a laza nyaralók meg lejártak a strandra. De szent volt a béke, szerették egymást. Én mindkettő voltam egyszerre, helyi parasztgyerek is, meg nyaraló is. Mezítláb, szál klottgatyában csavarogtam, a réten tehenek legeltek, a parton a strand közepén folyt át a patak, öböl volt a befolyásánál, ott volt a csónakkikötő is. Büfé meg alig. Ma minimum hat büfé dolgozik párhuzamosan, a strandon, egyre szépül, változik, új létesítmények keletkeznek, játszóterek, öltözők, zuhanyzók, igazán meg lehetünk elégedve a működésével. Sőt, most már talán túl népszerű is, mindig előkelő helyen végez a legszebb balatoni strandok listáján, és a legrosszabb időszakokban, nyár közepén, ordító tömeg van, árnyék már sehol, minden fél méteren hever valaki, a vízen csillog, úszik a leázott naptej, és bizony aránytalanul kevesen használják a parti WC-ket, inkább nem gondolom végig, miért. A nádas kétfelől övezi a strandot, karbantartják, de a hinarat azt nem, egyre jobban elszaporodik, kellemetlenné teszi az úszást. Ősszel, meg tavasszal viszont az egész az enyém, akkor ingyen van, én meg néhány tószerető lazán elmászkálunk a bágyadt napfényben, és hosszúakat úszunk zavartalanul ebben a tengernyi szenteltvízben.