Íze a helynek

Hmm, kicsit régen volt ez, nem annyira friss az emlék. Az biztos, hogy térképről néztem ki magamnak előre a helyet, mert az ittjartamon Adonynak még csak híre-hamva sem volt. Szóval, gondoltam, hogy jó lesz ezt itt kipróbálni. Olyan fura faház az egész, sokan nem ebédeltünk ott, legfeljebb a személyzet felváltva, Kint. az udvaron sivár padok és asztalok, az sem sok, de bent is alig van hely, és igaz, hogy meleg volt kint, bent meg sötét, meg némi igénytelenség, mégis a belső részt választottam. Egy nő volt a pultban, ő a határozottabb, meg egy fiatal lány, ő a szerencsétlenebb, nem tudom, talán nyári diákmunkás, de fogalma sem volt, hogy mit kezdjen magával, vagy velem, vagy az étellel. Az újházi tyúkhúsleves volt a legdrágább a levesek közül, azt kértem, bízva a tartalomban, hogy talán az mégis, és amikor kihozták, egész érdekes volt, láthatóan a raktárból került elő, onnan is a jégről, a húsok különböző színűek és állapotúak voltak, mégis jóízű volt, kértem hozzá egy kis paprikát, egész ehető lett. Vagy én voltam nagyon éhes. A másodiknak kért Holstein szelet már nem ért semmit, semmi öröm nem volt benne, unalmas volt és semmilyen, krumplistól. Amúgy nem drága hely, mitől is lenne az, egy palack Coca-Cola Zero 570, a Holstein szelet 2690, a steak burgonya 790, az újházi leves pedig 2190 volt, és még felszolgálási díjat is elszenvedtem, 624 forint értékben. Mondom, olcsó hely ez viszonylag, de ha tudsz máshol enni, inkább máshol egyél.