Jártamban, keltemben

Géperejű járművemmel andalogtam valami országúton, amikor elsuhantunk egy kis kereszteződés mellett és azt mondja a szemfüles autó, hogy - Te, haver, nem valami emlékmű vagy mi mellett mentünk el éppen? Én meg mondtam, hogy de, kehet, nosza, forduljunk csak vissza! És így adódott, hogy felfedeztem a hajdani Sánc-puszta helyét. Az Alföldön is vannak elszórva tanyák a semmi közepén, az Őrségben szerek, a Nyírségben bokrok, itt meg úgy látszik puszták, mert, hogy öt is volt Adony vonzáskörzetében. Aztán mind az ötnek állított emléket az utókor, és az öt közül ez volt az egyik, a legkisebb és a legutolsónak is kapta meg az emlékkövét. A második világháború után számolták fel ezeket az apró lakott helyeket, gondolom, valami központosítás, téeszesítés stb. címszó alatt. Most meg így emlékezhetünk ezekre a hajdani életet rejtő kis telepekre. Hát itt állt Sánc-puszta maga, és most ezt látod, amit a kép mutat.