Testnek és léleknek

Rendkívül jóleső, kellemes séta egy áprilisi pénteken az agostyáni arborétumban. Még Szomódon azt mondták, hogy nem biztos, hogy nyitva van, de bizony, nyitva volt, hál'Istennek, elmész becsületkasszázni a kis faházba, jelképes összeg, aztán kötetlen séta hegynek és völgynek. Gazdagságában nem burjánozza túl híresebb arborétum-társait, nincs tele virágtengerekkel, a fafajok nem túl egzotikusok. Sok szép fenyvest élvezhetünk, cédrusokat, bükkösöket, a vérbükk kirí a tájból, de most nem sokszínű évszak van, a virágosok részben már elvirágzottak, a különféle színű sárgulás, barnulás, vörösödés meg majd ősszel lesz inkább, most csak önfeledt zöld séta a smaragdban, fantasztikus madárdalban, teleélték a tájat a hangok, meg a csendnek is hagytak teret. Van vizes élőhely, kis tóval, duzzasztott patakkal, völggyel és hidakkal, kinyílt tisztások a napfényre, aztán vastag, puha, sok-sokéves tűlevélpárnákon settengős andalgás. Mi kell még a jóhoz?