Átlagosnak mondható hely

Népszerű, nagy befogadóképességű harmadosztályú vendéglő a Csónakázó tó partján. A beltér intimitásmentes, kissé jellegtelen, a szocreál minimalizmust idézi, néhány zöld növény és berámázott kép ad némi barátságos jelleget neki. A fehér abroszon menzára illő só- és borslisztszóró.
Hagyományos magyar konyhát visznek néhány olyan nemzetközivé lett slágerfogás mellett, mint a bolognai spagetti és a gyros. Az árak inkább másodosztályúak, bár vannak fogások, melyek díjszabása meglepően kedvező, mint például a házi májgombóccal kínált húsleves (3 dl), ami 1100 forintba kerül, vagy az ugyanennyit kóstáló tárkonyos szárnyasraguleves. Töltött-rántott sertés- és csirkehúsok körettel együtt 5000 forintra jönnek ki, a pontyhalászlé 4200, mellé 10 dkg pontybelsőség további 1600 Ft.
A habzókkal együtt tizenhat bort kínálnak neves magyar pincészetektől, palackban Takler, Bock, Bodri, Gere, Laposa, decire öt tételt mérnek ki a Varga pincétől nagyon kedvező áron. A Heineken portfólióból hatféle sört tartanak, a Sopronit és a Mort Subite-et csapon. A kommersz import tömények mellett tartanak néhány minőségi pálinkát is a Bolyhos és a Pannonhalmi főzdétől.
A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb.
A halászlé sem színre, sem ízre nem meggyőző, nem fogyaszthatatlan, de ennél jellemzően jobbakat lehet enni másfele. A békacomb korrekt, a mellé adott sült krumpli, a rizs és a tartár átlagos. Ugyanez mondható el a rántott csirkemellről és a brokkolival, sajttal, főtt-füstölt tarjával töltött rántott pulykamellről is. A rendben levő szürkeharcsafilét fűszeres lisztbe forgatták, majd úgy sütötték ki bő zsiradékban, lélektelen, karakter nélküli paprikás mártáson tálalják, élvezhető túróscsuszával körítik.