Délutáni séta

Gondoltam, hogy ebéd után jó lenne egyet sétálni, ezért ma ellátogattam a Dolina völgybe. Ne bízd magad a Google térképre, navigációra! 3-4 utat is ajánlott ott helyben, bevitt a bozótba, sok év óta járatlan erdei utakra, hepehupákra, majd kibukkantam egy tömör búzamezőn, és a térkép szerint még sehol sem voltam a céltól! Szóval, jó érzékkel félredobni a telefont, az albertirsai felüljárónál átmenni a 4-es út felett északra, rossz, kátyús úton párszáz méter és megvan. Ott már ki is van táblázva. Na, de milyen egy ilyen Alföld-széli tanösvény? Mert bizony tanösvény, nevezzük csak nyugodtan annak, van egy bejárata, meg egy vége. A létrejöttének fő oka az, hogy itt még megteremnek olyan növények, amik néhány kilométerre délebbre már nem. De ez nem egy nagy csoda, és nem valami hihetetlenül ritka növényekről van szó. Viszont van itt egy kellemes, viszonylag síkvidéki őserdő, szép, árnyas séta, hangulatos bolyongás, csupa-csupa madárdal, kiértem egy rétre, ott szólt a nagyzenekar! Méhek, darazsak hihetetlen tömege szárnyalt, döbbenetes zsongás és zümmögés, húzták a vonósok szépen, a fúvósok meg, sok-sok madár az erdőből a vezető dallamot vitte! Csak állsz ott és hallgatod... mi kell még? Sok tereptárgy van a tanösvényen, madáretetők, rovarlakások, emlékhelyek, padok, pihenők is, Nem hosszú a táv, nem tesz nagyon próbára, csak séta. Nem voltak visongó gyerekek, harsány családok, csak nagy ritkán egy-egy kiránduló, aki tiszteletben tartotta az erdőt, Elég jelentős számban élnek vaddisznók a területen, hatalmas felületen látszanak a friss túrások, nyilván a völgyben ült meg a csapadék, itt érdemes túrni. Szóval, én jól éreztem magam. Nagyon kellemes időtöltés, ideális az idő, se túl meleg. se hideg, éppen kirándulgatni való.