Szúrópróbaszerű evés

Ma ravasz kópé módon olyan éttermet választottam, ami már fent volt az ittjartamon, és így nem esem abba a csapdába, hogy elfelejtek mindent, amikorra felkerül majd ide. Szóval, ügyesen kiböktem magamnak a Hegedűst, és nem csábultam el másfelé. Borongós, szürke nap volt ma, az időjárás nem csinált kedvet, az étterem meg olyan semmi különös kívülről. Olvastam Editmami véleményét. és felkészültem erre is, arra is. Végül is eltelt egy csomó idő azóta, lássuk, milyen a dolog helyben! Az előtér miliője inkább a helyi kocsma, legalábbis az ottülők alapján. Viszont a pultból kisietett egy készséges felszolgáló, és szívélyesen beljebb kalauzolt, ha már enni szeretnék. Ott foglaltam helyet. Más közeg. Nem sokkal jobb, de más. A pincér előadta, hogy menü is van, zöldbableves meg sült hús hagymás burgonyával. Nem kellett sokszor mondania, ráálltam, azt kértem. Meglepően hamar előttem is termett a leves, és nem volt kisadag, ahogy a menükben szokás, hanem egy rendes nagytányér zöldbableves. Kérés nélkül erőspaprika is érkezett. Használni is kellett, mert a leves... szóval ez nem egy Michelin-csillagos étterem, ez egy vidéki útmenti, és hát milyen legyen, ilyen szakács van és kész. Annak kell örülni, ami van. És azért ehető volt. A második egy még meglepőbb, két igazán nagy szelet sült hús, nem menü-méret ez sem, és hozzá sok, de szerény ízű hagymás törtburgonya. Tényleg meglepődtem, mert mindezt 1850 forintért adják! Levessel, húsokkal, tokkal és vonóval. A két zéró kólám miatt ment fel a számla 2000 fölé, de ez nem sok, egyáltalán. A sült hús jól meg volt sütve,, bőségesen akadt benne rágnivaló, Szóval, ilyen kis vegyes érzés, inkább több a jó tapasztalat, mint a rossz. Nem egy csúcshely, de ha erre jársz, ehetsz itt is nyugodtan.