Szo-szo

Neten találtam a jó vélemények alapján az Én anyósomra. Mivel a közelben pihentünk, elhatároztuk, hogy el is megyünk, ebédelni. Az önkiszolgáló részben voltunk, ami nagyon kis hangulatos hely, terasszal. Érdekes volt, ilyennel még nem találkoztam, hogy a levest csészébe merték, de zöldség és tészta nélkül, amit külön kellett belerakni tetszés szerint. Sajnos nem nyerte el férjem tetszését, mert nagyon érződött rajta a kelkáposzta íz, amitől a falra tud mászni. Főételnek mindketten valami egytálételt kértünk, nem tudom a nevét, olyasmi, mint a brassói, de nem paprikás. Megkérdeztem, fűszeres-e, mert nem bírom akkor megenni. A válasz: nem, csak fokhagyma van benne. Oké, rendben. Ennek ellenére teljesen az volt a benyomásunk, mintha mindenféle maradék hús lenne összerottyantva baromi sok borssal és hagymával (nem fokhagymával,azzal nem találkoztunk)és krumplival. Volt benne bőrke, csirke- és sertéshús, talán szalonna is, elég zsírosan. Képtelen voltam megenni és még este is a torkomban volt az egész, olyan nehéz volt az a kis mennyiség is, amit ettem. Férjem kért még gőzgombócot, az brutális mennyiség volt és nagyon finom. Szóval a tapasztalatunk vegyes. Lehet, mást kellett volna kérnünk, de őszintén szólva az aznapi kínálatban nem szerepelt olyan, amit szívesen ettem volna. Lehet, az éttermi részen kellett volna ennünk, de késő bánat. Nem valószínű, hogy visszamegyünk.