Bab a lelke mindennek

Jól eltöltöttük az időt Garábon, aztán fel is merült, hogy ok, de hol eszünk, egyébként ott helyben is lehet, a garábi látogatóközpont egy irtóra fura egyvelege az erdélykedő magyarkodásnak, a krisztusos szenteskedésnek, meg a buddhizmusnak is, mindenből van itt bőven, jól megférnek ezek a relikviák, gondolatok egymás mellett. De sokan ettek ott éppen, gondoltam, hogy lássuk inkább az út közben talált Bableves Csárdát! Visszamentünk oda. Az ebéd főidejének már vége lehetett volna, du. 14 után úgy képzelem, hogy csak elkezdenek fogyatkozni a vendégek, de nem fogyatkoztak. Össze-vissza parkoltak az emberek az alaktalan, lejtős parkolóban, aki rájött, hogy már nem fér be, az anyázva tolatott vissza, miközben mások az üres hely reményében felfelé törekedtek. Motoros bandák szaporították a népet, kirajzottak a napsütésre az utakra, de általában nem nagyarcú fiatal srácok, hanem inkább a szántóvető öregemberek. Sorra vették le a sisakjukat korunk betyárjai, az éltes Rózsa Sándorok, Sobri Jóskák. aztán talpig páncélban, fekete szkafanderokban be a csárdába. Tettem egy kört, újra visszamentem szerencsét próbáni, és fent, az erdő alján találtam is egy kisebb helyet. Ráadásul egy asztal még szabad is volt bent az ivóban. Kint a zsúfolásig telt volt minden. A csárda kissé kopott, mindenféle tekintetben. A cégér is, eléggé. Szóval, ránézni, nem hazudik, olyan. Bent a teremben a fiatal srác a szívemhez nőtt hamar, olyan volt egy kicsit, mint Barry Keoghan, de tette a dolgát. amit csak bírt, mint Atlasz hordta a hátán a helyzet súlyát. Mindig mindenkitől elnézést kért, megjegyezte, hogy hatalmas a torlódás a konyhán, sokan vannak a vendégek nagyon, és szépen türelmet kért. megköszönte. Le a kalappal! Ennek ellenre, amit csak tudott megtett, asztalt szedett, fizetést intézett, és hozta is, amikor csak bírta az ételt. Babgulyáson vagy Jókai bablevesen gondolkodtam segített, a Jókai ajánlotta, utána pacalt kértem, remélve, hogy készétel, kevesebb gond lesz vele. Feleségem palóclevessel, és valami csíkra vágott hússal csillapította az éhségét. A bableves jó volt, nem nagyon jó, de jó. Ugyanígy a pacal is. Hosszú volt az ebéd, a fogások között telt az idő rendesen, népes parasztcsaládok lepték el az asztalokat, sok gyereket is hoztak magukkal, hát ment a műsor, bár ellettem volna ezek nélkül a hangos magánügyek nélkül simán. De sokan úgy vélik, hogy mindenki húzza be fülét-farkát ha egyszer ők testületileg kivonultak és többgenerációsan esznek, akkor az a program, és kit érdekel, hogy másokat ez mennyire zavar? Limonádékat ittunk, nem volt valami híres ital, de a célnak megfelelt. 14.650,- forintot, plusz borravalót fizettem, szervízdíj nincs a számlában. Lehet, hogy kevésbé forgalmas időben jobb hely ez.