Étkezés a zöld dombokon

Látom, a többiek a Folly arborétum éttermét a Folly borászatnak tekintik, pedig szerintem a kettő közel sem ugyanaz. Rendben, tehát akkor ideírom az étteremről a véleményemet, a borászathoz. Ha már ott voltunk a kertben, adta magát, hogy akkor ott is ebédelünk. Hétköznap volt, és rengeteg ember. A tető alatt a szabadtéren valamennyire hűvösebb volt a világ többé részéhez képest, meg leülni is jólesett. Szűknek mondható a választék - desszert viszont meglepőn sokféle van! -, ebből feleségem a tépett disznót, én meg a brassói szűzpecsenyét néztem ki. Hát, hogy mi is az a brassói, az vendéglátóéknál tág fogalom, ma már mindenféle ezen a néven fut, ami valami krumpli meg hús egyben. Ez is egy sokadik változat volt. Ennyire azért nem kellett volna kapkodni vele, a szép pofás krumpliszemeknél szindróma lett, hogy a nagyobb átmérőjű darabok a közepüknél nyersek maradtak. Mintha lett volna egy centis nagyságú, más ízű mag bennük. A zöldbab, meg ami még mellé járt részben díszítésül, abszolút nyers volt, megrágtam és a tányér szélére pakoltam. A húst megütötte az ehetőség mértékét, de itt is rezgett a léc. Nejem véleménye szerint egy abszolút feledhető pulled pork-ot evett, Ketten ittunk három pohár szörpöt, én meggyeset, és már a három pohárral megtermeltünk 3600 forintot a számlán. Összességében 14000 forintot fizettem, leves és desszert nélkül, de ebben borravaló is van, szervízdíj ugyanis nincs a számlában, a kiszolgáló meg tulajdonképpen rendes volt. Hogy a borászatról is szó essék, kifelé a kapunál vettünk egy üveg Folly Budai Zöldet, na az estére behűtve egészen kitűnő volt!