Nahát! Azt hittem...

De fura... meg voltam róla győződve, hogy én ezt a helyet tavaly értékeltem... most meg sehol. Emlékszem, az volt az érzésem, hogy a hely még nem döntötte el, hogy milyen lesz. Talán alakul éppen. Vannak plusz és mínusz értékek, amiket meg kell azért említeni. Az ajtónál egy lány elénk állt, és valami furát kérdezett. Nem olyant, hogy enni, inni vagy mit szeretnénk, hanem valami olyant, hogy egyáltalán mit keresünk. Én döbbenten mondtam, hogy megnéznénk a helyet, és enni is szeretnénk, nem lehet? De, csak kérdezte... teljesen üres volt a hely kint is, bent is, hétköznap, kánikulában. Leültünk egy asztalhoz, kaptuk egy eléggé a helyhez nem illő, túl egyszerű étlapot, egy csíptetővel voltak ráerősítve a különféle lapok. Láttam, hogy valami exkluzívra való törekvés van itt, ilyen helyen nem kér hamburgert az ember, azt talán a strandon, egy bepusztult büfénél inkább. Tehát valami érdekesebb kéne. Én azért a gyöngytyúklevesre elcsábultam, nem is volt rossz, de azért nem is minden stimmelt vele. A húsdarabok rendben. A zöldségdarabok is. De valahogy a lé, a sűrű, barna húslé mintha más eredetű lett volna, független volt a többi alkotórésztől. Azután a császár, dödölle, sárgaborsó egyveleget kértem, szépen elkészített falatkák, szép tálalásban, a császárhús is rendesen fel volt dolgozva, de az, hogy az alján valami fél evőkanálnyi sárgaborsó-pürébe random beledobáltak valami gyöngyhagymákat, talán egy bolti savanyúságból, már nem volt annyira öröm. Nem is passzolt hozzá sehogy. Ahogy a dödölle-imitáció sem sikeredett valami pazarra, a dunántúli zsíros, hagymás, lisztes, burgonyás gombóc mindent nélkülözött, amiért az ember ezt az ételt szereti. Három korongocska szalondödölle, vagy mi is lehetett az, árválkodott ott, homogén, sima belsővel, még csak nem is látszott az igyekezet, hogy ezt dödöllének szánta volna valaki. Amúgy a kiszolgálásra, gyorsaságra semmi panaszom sincs, rutintalan, de kedves volt az egész együttműködés, de a hely még nem ért fel küldetése csúcsára. A WC is vicces volt, simán elmentem a hosszú konyhafolyosón az ikonokkal díszített ajtó előtt, a fene gondolta volna, hogy a kalóz vagyok én. Inkább azt gondoltam, hogy a féllábú valami mozgássérült WC-t takar. Kértem segítséget, felvilágosítást, mondták, hogy más is így gondolta, mint én. Akkor jó. Mi van még... a SZOT-üdülőszerű belső egy dolog. A hely kényelmes, megőrzött a régiből is, újból is tett hozzá. Az szomorú, hogy a teraszról arra a forgalmas útra nézel, aminek a túloldalán egy romos WC, vagy mi látszik. Nem szeretném órákig ezt nézni. A parkolás drága, a hely mögött parkolóban határozott dögszag volt, valami szervesanyag nagyon oszlott a területen. nem hiszem, hogy az étterem tartozéka lenne a dögszag, pláne ennyiért. Bevallom sokaltam a számlát, egy levesért, két (nem a drágák közül való) másodikért meg valami üdítőért 10000 forint nem igazán arányos.