Fizess a szép panorámáért

Pünkösdi hétvége lévén férjemmel felkerekedtünk, hogy bejárjuk a Balaton északi partját. Túl voltunk a Szigligeti vár megmászásán, csókot váltottunk a Rózsakőnél, majd izgatottan vártam a jól megérdemelt ebédünket a kiszemelt borozó-étterem teraszán (Szeremley). Mivel az idő nem volt túl kegyes, a székre ráfagytam s vágyakozva tekintgettem vendégtársaimra, akik nagy plédekbe burkolózva falatoztak. A mai napig azon töprengek, vajon hol kellett volna kérni ha már magától a pincér nem érte fel ésszel hogy adjon plédet. Felütöttem az étlapot, ahol csillagászati összegekért kínáltak kb. 3 féle étket. Az árról másnak is meglehetett a véleménye, hiszen mikor valaki rágyújtott, két asztallal arrébb felkiáltott egy vendég: nem azért fizette ki a négyezer Forintot az ételért, hogy cigifüstben egye meg (majd 10 perc múlva ő is rágyújtott az asztalnál). Szóval a kínálat enyhén szólva is gyér volt. Olyan ételek is szerepeltek az étlapon, melyek csak "szezonban" elérhetők. Még nekem égett az arcom, hogy mertem rendelni. Halászlét rendeltem, hiszen mégiscsak a Magyar Tenger partján voltunk. Filézett halból kértem, de majdnem megfulladtam a szálkáktól. Az adag kicsi volt és biztosan az én hibámból -mert nem rendeltem bele ikrát +400 Ft-ért- éhes maradtam. Férjem üdítőt kért, de az nem volt. Persze borházban bort szokás inni, de vezetett a szerencsétlen, mert én nem voltam képes a meredek lankákon átvenni a volánt. Szóval limonádéban egyeztek ki a pincérrel. Befőttes üvegben kapta a limonádét, amibe nem sajnálták a citromlevet, mert még Hévízen is csókra állt a szája :-D . Száz szónak is egy a vége: borházba borozni kell menni, szezonban, s közben gyönyörködni a csodálatos panorámában. Egyéb opciót nem ajánlok senkinek. Jó utat!