Emlékszem, amikor utoljára felmásztam a Badacsony tetejére, akkor például a Rózsakő felől, és ott készült rólam egy fotó, az egész atlétám egyetlen összefüggő sötét csatakos folt volt az izzadtságtól. Most meg egyre melegebb nyarak vannak, én meg állandóan öregebb is leszek. Már nem nagyon megy a lépcsőnmászás, sokszor egy-egy aluljáróból inkább lifttel jövök fel, mert különben 10 percig lihegek. És erre itt van ez a sokszáz lépcső. . . de azt is mesélik, hogy aki nem mászott fel ide, azt Szent Péter egyetlen rúgással leküldi a felhő széléről a Pokolba. Ezt meg nem kockáztatnám. Szóval, október van, nincs már kánikula, 12-15 fok között van a levegő, aztán autóval felmentem, ameddig csak lehetett. Nagyon veszélyes kaland, mert abszolút egysávos az út, van, ahol semmiféle kitérési lehetőség nincs, ha két autó éppen találkozna. De feljutottam. A lépcső meg már a Tűzgyűrű tanösvény része, alja az egykori Rodostó turistaháztól indul, pihenői meg a kuruc kor nagy neveiről vannak elnevezve. Egyébként építészeti remek, csupa-csupa bazaltkőből van kirakva, és meredeken visz fel a hegy tetejére. Egyes lépcsők olykor mintha a 30 cm magasságot is elérnék. kb. a harmadik pihenőnél rátámaszkodtam a térdemre, és az arcomról úgy folyt a víz, mintha zuhanyrózsa lennék. De megküzdöttem vele, nagyon érdemes felmenni, páratlan a kilátás, a Nap sütött, a friss szél szárított, és egy félórán át kigyönyörködtem magam. 464 lépcső fel, ugyanennyi le. Amúgy szépen fel van újítva, most készülhettek a kapaszkodó korlátok, még fehér a fa. A tetőn is az esőbeálló házacska, meg út közben a pihenők is, mind-mind rendbehozva, vadonat újonnan várnak. Lenyűgöző sziklaomlások mellett mehetsz el, óriás bazalttornyok alatt, szép erdőben. . . de mit is beszélek, itt vannak a képek, nézd meg, indulj neki, vagy maradj tovább a kanapén heverve.