Mosoly nélkül

Túránkat Tapolcáról indítottuk, és az első napra gondoltuk ezen a helyen megszállunk. Házigazda már a foglalásnál egy morcos, öreg embernek tűnt, és ez a személyes találkozásnál bebizonyosodott. Próbált Ő készséges lenni, de látszott rajta, hogy belefásult ebbe a foglalkozásba az évek alatt. A kapun hamar bejutottunk, kutyik nagyon aranyosak voltak, papírozást, fizetést hamar letudtuk. Felmentünk a szobánkba, és kértük ha lehet igénybe vennénk az alagsori wellness szolgáltatást. Egy órát kért a házigazda hogy működő képessé tegye. Addig kipakoltunk, és körbe néztünk az udvaron. Szépen, ízlésesen volt megoldva a lambéria, a bútorzat mind, mind fából. Kerthelységben egy szépen felújított melléképületet találtunk, bárpulttal, székekkel, asztalokkal, de személyzet sehol. Csend, és nyugalom fogadott mindenhol, majd jött a vacsora. Házigazdánk kijelentette előre, hogy vacsorára mit tud készíteni, és mivel két keze van, ha lenne plusz kérés, azt csak a kiszolgálás után mondjuk. Ezzel sem lett volna gond, de ha mind a 14 főre Ő egyedül látja el a vacsorát, akkor egy sima egyszerű salátát ha kér az ember pluszba, nem úgy kellene a "két kezem van" szöveget közölni, hogy mindenki behúzza, fülét farkát, és ezek után meg sem mer szólalni. Ennek ellenére a vacsora és a reggeli is finom volt, de ez a szitu beégett mindkettőnk emlékébe. Sajnálom, és a házigazdát elküldeném egy olyan helyre, ahol egész nap csak mosolyogni kellene. Egy pozitív feltöltődés már Neki sem ártana.