Ott többeket meginterjúvoltam, áá, nem, nincs ilyen. Hajók? Hát ott lent a parton, ott vannak valamik kikötve. . . ekkor kb. 100-200 méterre álltunk a célponttól. Aztán jött egy ember, kerüljem meg, ott forduljak be, ott lesz az. És ott volt, a lakótelep árnyában. Mondjuk egy intézmény kerítésén belül, de nyitva vannak a kapuk, ez német nemzetiségi gimnázium, kollégium, óvoda is van, szóval sok minden együtt. Látom, mekkora, ott olvadozok, mint zarándok a kegyhelyen, nem tudja senki, ki enged be? Iskola portája. Ember nem ígér semmit, de telefonál. nem veszik fel. Én csüggedten el. Várjon! Felvették! Menjen a hajóhoz, rögtön jönnek! És tényleg, egy lány meg egy férfi, szívélyesen beengednek, nem kérnek érte semmit, örülnek, ha tetszik, a férfi el is ment, a lány mesélni kezdett, én meg mondtam neki, hogy mit tudok idáig, Meghökkent, hogy szinte mindent. Hát, istenem, utánanéztem, ha már rajongó. . . rendkívül kellemes félórácskát töltöttem ott, felmentünk a fedélzetre, az ajtók megnyíltak, bent egy kisebbfajta előadóterem van, itt tartják az ismertetőt az ulmerekről, meg a svábokról. Olyan szerencsés voltam, hogy a drága lánytól további tippet is kaptam, amit azonnal meg is kerestem Hajóson, szóval, nagyon gyümölcsöző volt az utazás! Az Ulmer meg ott ál az udvari dokkban és várja tovább az érdeklődőket. Hátha adtam egy tippet ezzel valakinek!