SZÉP KÖRNYEZET, GYENGE ÉTELEK

Őrségi kóborlásaink során vasárnapi ebédre kerestünk helyet, és a Berek Halászkertet ajánlották a Tökfesztivál egyik rendezvényén, mert náluk már elfogytak a népi étkek. Megérkeztünk hát a Bajánsenye határában lévő helyre, és csupa idilli szépség vett körül bennünket. Nem is annyira kicsi tó, partján lovak legelésznek, hatalmas fák, nyár végén is szép zöld környezet. Az étterem épülete ízlésesen fából ácsolt, hatalmas ablakokkal. Mi mégis inkább kinn ültünk le az egyik filagória alatti asztalhoz, hiszen kellemes, jó idő volt.
Jött is hamar egy fiatalember, kérdezte, milyen italt kérünk. Mondtam, hogy mivel az étterem parkjában több Zipfer sört reklámozó lámpát is láttam, azt szeretnék. Hát az nincs... Nem baj, hozzon, ami van.
Az ételt már egy ifjú pincérnőnél kellett rendelnünk, aki végtelenül kedves és szolgálatkész volt. Eddig hát mindennel elégedettek lehettünk.
Csak hát egy étterem megítélésében mégiscsak az ételek minősége a legfontosabb, és itt ezzel nem minden volt rendben. Kértem egy kis adag vasi pecsenyét. Kaptam egy kicsontozott karaj nagyságú húst, ami minden köret nélkül, magában kerül náluk 2000 forintba. Nem lett volna ez gond, ha a konyhán nem cipőtalpat rejtettek volna a paprikás panírba. Sikerült ugyanis a húst úgy 2-3 milliméteres vékonyságúra kiverniük. Nem nevezném a vendég szempontjából kifejezetten jó ár-érték aránynak az ügyletet...
A párom korhely halászlét rendelt, amin vastag, piros paprikás zsírréteg úszott. Nem igazán gusztusosan. Ráadásul a kanalat alámerítve a zsírnak kiderült, hogy sem tejföl, sem citrom nem járta meg a levet. Külön kellett kérni. Kapott tejfölt és két olyan félbevágott, kicsi és vékony szeletke citromot, amivel semmire sem ment annak érdekében, hogy korhelyesítse a halászlét. Ha már a szakácsnak nem sikerült!