Nem lennék olyan szigorú

Látom, többen nem szerették ezt kis vendéglőt. Nade... lemész az Őrségbe... este van, sötét van, hideg van, éhes is vagy, kicsi is vagy, pityeregsz, mint a kis Vuk. Előzőleg felhívtam az őriszentpéteri Pajtát. Frászt neked vándor, bezártunk, jöjj máskor. Felhívtam a Noble"s-t Nemesnépen, ugyanez a válasz. Ilyenkor csak felértékelődik az, ami viszont nyitva is van, nem? Hát elmész Bajánsenyére, hogy éhen ne halj. Egyszerű kis hely, tényleg, nem is haragszom rájuk semmiért, adtak enni. És ez, a helyzetet tekintve a legtöbb, mi adható. Rávágytam a pacalra, mindezt dödöllével képzeltem szokatlan módon, úgy is kaptam. Feleségem is dödöllézett, és az un. vegyes savanyúságot választottuk. Meglepően sokféle lett a vegyes savanyúság, még babsaláta is volt benne, abszolút nem illett a többihez, de sebaj, kihagytuk. Hogy is mondjam... nem volt valami nagyon finom semmi. A dödölle nem csak barnára sült, odakapott éppen, néha inkább feketére égett foltokban. De nem volt rossz a vacsora, én egész jól elvoltam vele, nem maradtam éhes, a felszolgáló akár beszélgetett is szívesen, a környékről szót ejtettünk, mi merre van és hogyan, nem volt barátságtalan ember. Az ő általa megszokott módon kommunikált. Rendben volt ez. és, hogy milyen keveset fizettünk!! Anyám!! Hát hol eszel te ennyiért bármit is? Nézd meg az étlapot! Lehet a helyet fújolni, de akkor is nagyon jó ár/érték arány! Ez egy ilyen hely, ezért ennyit ad, ezért így fogadtam el. Aztán, hogy ez kinek mennyire elfogadható, az egy másik kérdés.