Nem érdemes kihagyni

Terveztem a meglátogatását... tegnap úgy tűnt, hogy itt az alkalom, Nap süt, nincs nagyon hideg, de ne is esik, talán egy kis túrázás belefér a napba. A Google térképén simán megtalálod, utat is ajánl. A valóság meg ennél azért cizelláltabb. Bajót központja, bolt- és kocsmaféleség... természetesen senki nem tud róla, mindenki "nemidevalósi". A hölgy a pultban értelmesebb, ad instrukciót: a temető mellett végig, a pincesoron is végig és a pincesor végén otthagyni a kocsit, ott meg majd érdeklődni megint... mobil internet is bekapcsol, tarts erre meg arra, irtózatosan eltévedtünk a gazosban, járatlan utak tüskés bozótja karcolta végig a kocsit. De valami visszavitt a faluba, két romasrác új útmutatást ad, megvan a temető, később megvan a pincesor is, megyünk, itt a vége. Kocsi letesz. Élő ember kerestetik, kóbor macskák vannak, zsákszámra. A babona szerint a fekete macska rosszat jelent, ha átmegy előtted, de ennyi fekete macska biztos nagyon rosszat ígér. Az erdőben még két fekete kóbor kutya is volt. Térkép, telefon, szerencsétlenkedés, és már feladtuk, és indultunk is hazafelé, amikor mellénk ért egy autó, leintettem, és egy teljesen értelmes ember ült benne, ő még többet tudott. A "táblás fánál" kell letérni., és aztán fel és félkörben. Mi az a "táblás fa" és hol van? Mi így hívjuk. Fordulás vissza, elindulás másik úton. Később újabb élő ember, négykerékmeghajtásossal. Ő is mutat egy utat, Arra tovább, menni, menni, félkörben megkerülni a hegyet... megyünk, megyünk, félkör, a Nap egyre alacsonyabban van az égen. Erdő egyre sűrűbb. Finoman szólva: nem nagyon van kitáblázva ez a hely. Végül, fél óra séta után egy erdei pihenőnél újabb élő ember, tüzet rak éppen, erdőlakó, megkérdezés, de ott már van barlangjel a fákon, az ember meg azt mondja, hogy arra van a sziklafal. Ő többet nem tud. Még száz méter és tényleg sziklafal, meredek lépcsők vezetnek fel. A hideg ellenére már szakadt rólam a víz. De ha már itt vagyok... tátott szájjal zihálok, felmászok, felérek, feleségem azért jóval fiatalabb, ő könnyebben megy, És MEGÉRTE!! Fantasztikus ez a barlangrendszer! Nem is egy barlang, de legalább három, néhány méterre egymástól, a legnagyobb a végén a Jankovich, monumentális belső tér, elámulsz, ha meglátod! Lefelé meg egyre mélyebb és titokzatosabb üregek a hegy gyomra felé... sajnos már nagyon késő volt, a Nap majdnem leszállt, nagyon kevés volt a fény, alig lehetett fényképezni. Pár kép maradt emlékül, nem túl jók. De a látvány, az kitörölhetetlen...
Visszafelé természetesen teljesen besötétedett, abszolút el is tévedtünk, a kutyaugatás meg a fények vezettek a falu felé, jó messze az autótól sikerült kimászni egy éppen nem használt ház kerítésén át az útra. De megértre, így is, úgy is...