A működő menedék

Baktalórántházán kegyetlenül esett az eső, csontig áztam, mire megjött az ajtónyító lány, a szemben lévő múzeum sem volt nyitva, már nagyon mentem volna egy mosdóba (egy templomban mégsem lehet)... meg is száradtam volna, meg éhes is voltam., Nézegettem a mobilt, van ugyan messze egy csárda, de ez a Böki valami meg itt van, hát oda menekültem be. És, miután megkönnyebbültem, kiderült, hogy enni is lehet (bár első ránézésre amolyan vidéki kocsma az egész). Sokféle nincs, de jó lesz nekem valami rántott szelet is, a hajdani fogolytáborokban az sem volt, hát megbeszéltük és vártam. Két tűz közé szorultam: kint esett az eső, idebent meg elviselhetetlenül szólt a TV-ből valami elképesztő mulatós zene, megszakítás nélkül, elhatároztam., hogy mindent bevallok, a hazaárulást is, aztán jöjjön a kötél általi halál... de végül nem az jött, hanem a rántott húsom, uborkával, vegyes körettel. A lány kedves volt, a környezet ellenére. És az étel is egész ehető! Jólesett, meg is száradtam valamennyire, és fizettem 1700 forintot valamiért, ez lehetett a hús, azután egyszer 800-at valamiért, meg egyszer 900-at meg egyszer 650-et. Ezek lehettek az üdítő, a köret meg a savanyúság. Aztán újult erővel mentem tovább és a kocsiban kimostam a fülemet egy kis Led Zeppelinnel.