Nagyon jó élmény

Csudaszép épületben kapott helyet a Palóc Múzeum a Palóc ligetben. Ahogy megrohantuk volna, kiderült, hogy már mások megrohanták, be is lakták, az épületben nyári tábor van, ki-be mászkálnak a lurkók éppen. Sebaj, bennünket ez nem zavar. A földszinten lepaktáltunk, hogy megnéznénk ám szívesen, erre mondták, hogy jön még kutyára dér, majd kifelé a fényképezésért csak fizessünk, ha majd fényképezni is akarunk. Miután egy ágyúszerű fényképezőgép volt a kezemben, ezt nem is tagadtam. De hát nem foszthatom meg az ittjartam olvasóit ettől a látványtól, mert mi van, ha valaki vastüdőben fekszik éppen és nem jut el ide soha? Hát csak tessék... Az első szinten kezdtük és máris imádtam! Nagyon csudás a magyar népművészet, s közülük is a palóc aztán egy világszám! Gyönyörű felépítése van a népi eszközök, viseletek bemutatásának, a születéstől az iskolán, felnőttkoron, házasságon, munkán át egészen a halálig tart a bemutató, ötletesen tematikus, vonzó, érdekes. El is andalogtam volna akár órákat itt, de nem lophattam el itt az egész napot! A felső szint alapvetően Madáchról szól, meg hozzávetőlegesen az ember tragédiájáról, tudjuk, vallás és értelem birkózik a sorok között és feledhetetlen fejezete a magyar irodalomnak. Van aztán ugyanitt egy Trianon-szoba, Balassagyarmat határváros, erősen érintett volt a határvonalak meghúzásakor, a szőlők a folyó túlpartján maradtak, szóval itt aztán ketté lett vágva minden. Aztán a rengeteg ki és betelepülés... A legalsó szinten meg még egy látványtár van, itt zsúfoltabb az anyag, de szemet gyönyörködtető nézelődés ez is. Van aztán egy kis skanzen, az ország első skanzene az épület mögött, egy úr hátrajött velünk, kinyitotta és bepillantást engedélyezett nekünk a régmúltba, a dolgos életek nyomorúságába. Nagyon jó élmény ez az egész múzeum, akár egy teljes napot is rá lehetne szánni, annyira szerethető.