Fék Kávéház Étterem Balatonakali

A pincéreknek egy egyforma formaruhára sem futja ezen a helyen. Ettől olyan összevissza olcsó hatást keltettek. Az ételekre kb 55 percet vártunk. Már éppen készültünk otthagyni, mire méltóztattak kihozni. Az adagok bőségesek és finomak. Ezen a helyen tényleg nagyon érezhető hogy komoly munkaerőhiány van a Balatonnál, ugyanis szerintem nagyon alkalmatlan emberekkel dolgoztat az étterem. Míg ott voltunk rengeteg ember jött mindenféle süteményekért,ezért feltételezem, hogy ez az erőssége a helynek.

A mellékhelyiségek makulátlanul tiszták. Az ételek gyorsan jönnek. Minden forró és friss. Nem rejtik véka alá a humorérzéküket sem (lásd a képeket). Finomak a helyben készített sütemények, na meg a házias rétesek. Az étlapon pedig hibátlan úgy a magyar, mint az angol és a német nyelvű szöveg is. Óriási választékot ölel át minden húsból, halból. Sokféle leves, na és a balaton felvidék jellegzetes tócsiételei egy egész oldalt kaptak. Elfogadnak mindennemű kártyát, utalványt, kedvezményeket adnak. Ezek mind-mind fel vannak sorolva az üvegfalon. A pincében söröző, az emeleten fedig bőrkanapés pihenőszoba is található.

A majonézes káposztasaláta nagyon jó ötlet, egy egyszerű rántott húsos fogást is moderné, és ízletessé varázsolja. Mindent megkaptunk, amit egy út menti étteremtől várhat az ember, elégedettek vagyunk, köszönjük!

Fél óra várakozás után kaptunk 6 db diónyi pogácsát, de úgy tűnt, hogy étellel az előre lefoglalt asztaloknál ülőket szolgálták ki, akik folyamatosan érkeztek. Nem lett volna ezzel baj, ha előre tudjuk. Az ételek az átlagosnál drágábbak, és a minőségen érződik az összecsapottság. A csirkemell széle ehetetlenül sós, belül viszont sótlan. A toalettben nem volt papír, illetve tiszta nem, mert a koszos már kibuggyant a szemetesből. Össszeségében ezért nem volt érdemes ennyit várni.

Az ételekről nem tudok mit mondani, hiszen nem fogyasztottunk! Amit kértünk, jó volt, bár elég drága hely! ! !

A tócsi állott, langyos volt. Süteményeikben még nem csalódtam , ezért szoktam megállni az étteremnél. A minap döbbenten meredtem a pincérre, aki tálcára rakosgatva a gusztusos édességet lenyalogatta az ujját! Jeleztem, az ANTSZ ezt most büntetné! Aggódva érdeklődött, csak nem onnan jöttem? Alig telt el pár másodperc ifjú hölgy kolléganője egy tálca dobostortával egyensúlyozva a konyhából szintén nyalogatni kezde az ujjait. Utoljára vásároltam náluk!

Bementünk, ettünk, fizettünk (a színvonalhoz képest sokat), kijöttünk, és elfelejtettük. Volna még mit javítani.