Balatoni Mexikó

Jöttem Budapest felé este a 71-esen, gondoltam evésre, de azért az emberbe benne van, hogy nem nagyon akar ott enni, ahol máskor is szokott, így maradt el mellettem pár étterem jobbra meg balra... ha az éhség felülírja, akkor persze eszik az ember bárhol, de a kíváncsiság meg az új keresése néha (sokszor) erősebb. És akkor befénylett az éjszakába ez a hely Balatonakarattyán, meg is álltam, vissza is fordultam, aztán lássuk.. csak annyi rémlett, hogy "grill". Kiszállva meg már mexikói is. Nem emlékszem rá, hogy itt ettem volna, gyorsan megnéztem az ittjartamon sem volt fent, lehet, hogy új. Nem is keltett rossz benyomást. Szép színes, hangulatos. gyorsan bekérezkedtem a WC-re, mint jó óvodás, aztán kezet is mostam alaposan a hosszú nap után, lássuk, mi az ebéd/vacsora? Ilyenkor az ember mindenféle bizarr kajanevekbe ütközik, sokféle izé van felrajzolva a falra mindenféle változatokkal, meg westernfilmekből ismert kajanevekkel, hát én meg csak enni szeretnék, mondtam, Na, akkor "Bowl" lesz az, mondták megértően, és akkor elkezdesz vándorolni a pult elejétől a végéig, és hatszor-hétszer válaszolsz arra kérdésre, hogy izé vagy mizé legyen bele? És fekete vagy tarka? És csípős, kicsit csípős vagy nagyon csípős? És ez meg az? Na, így aztán összelegóztuk a végére, valamilyen mértékig pont olyan, mint máshol a végeredmény, a langyos komponensek lagyikák, a hideg nedves komponensek hideg maszattá teszik a többi hozzávalót, de a végén azért lesz belőle valami ehető, bizonyos mértékig élvezhető szervesanyag, ami azt az érzetet kelti, hogy milyen egzotikus is vagy. A hozzá kért mangós limonádé nem volt limonádé, és kifejezetten visszafogott ízélménnyel bírt. De a célnak megfelelt. A WC szép tiszta, a környezet szerethető, kidolgozott, a nyár vége hangulat meg a hát a nyár vége, langyos estében elhajtani a tótól, közben könnyet hullatni a napos múltért. Valami 4000 és valamennyit fizettem ezért az élményért.