Átlagos ételek, udvarias, de mosolytalan, egykedvű kiszolgálás

Kopottasságában is hangulatosnak mondható vendéglő a város szívében. A csempepadló kissé rideg, de tetszetősek a Monarchia-korabeli faliórák, a berámázott fotók a századfordulós Almádiról, s a falra szerelt polcon felsorakoztatott söröskorsók. A tévéről le tudnánk mondani, nem illik az összképbe. Az étlap kiállítása igénytelen, a cégtáblára is ráférne a felújítás.

Hagyományos magyar konyhát visznek.

A borválaszték szerény és kommersz, nem is tüntetik fel a borok termelőit. A Heineken portfólió sörei közül kínálnak néhányat, csapon Sopronit és Gössert tartanak. Az import tömegtermelésű töményitalok mellett a pálinkák jelentenek némi felüdülést, de az itallap ezek gyártóiról sem árul el semmit.

A halászlé nem élvezhetetlen, de a hal nem meggyőzően friss, a lé uszadékos, jó lenne, ha nem ez a szint számítana a magyar vendéglátás átlagteljesítményének. Gyenge minőségű kenyeret adnak hozzá. A velővel töltött gomba ízletes, egyszerű minőségű mirelit hasábburgonyát és kötelességszerű tartárt adnak mellé. A bakonyi ponty gombamártása javítható, a hal hasonló a halászlében találthoz, nem élvezhetetlen, de nem kellően friss, ami főként a bőr alatti zsiradékon érződik. A galuska ízre, állagra egyaránt rendben van.
A kiszolgálás egykedvű, motiválatlan, szívélyesnek aligha mondható, formálisan viszont udvarias. A csapolt Gösser savanyú, romlott, ellenkezés nélkül kicserélik palackosra.