Hunguest Hotel Bál Resort Balatonalmádi ^★★★★

Nos, a 80-as évek jócskán elmúltak, de a mai hasonló korú fiatalok számára 3, kimondottan jónak számító hírrel is szolgálhatok: a szálloda még áll, már szélesebb tömegek számára is elérhető, és a Corvette még mindig csodás. Kedvesemmel tél végén, az igazi szezonon kívül töltöttünk 2 felejthetetlen éjszakát a hotelben. És a később leírandók tükrében a „felejthetetlen” kifejezés tán túl patetikusnak tűnhetne, tán még csodálkozhatnának is rajta. . . De higyjék el, ha veszik a fáradtságot és végigolvassák, meg fogják érteni. Az épület nagyjából 10 éve újult meg. A 70-es évek szocreál formavilága felett addigra bizony eljárt az idő, amit tulajdonosai jókor, jó érzékkel vettek észre. Így nem csak egy közönséges felújítást végeztettek az épületen, inkább újragondolták, átszabták, a modern kornak megfelelő dizájnt adtak neki. És bár nem minden esetben értem az építész gondolatmenetét, sőt még csak nem is szeretném azt megérteni, mert miközben megvalósította az elképzeléseit, nem egy esetben az épület különleges adottságait teljesen figyelmen kívül hagyta. De mellette szóljon, hogy a levitézlett formából egy igazi különlegességet alkotott. Modern, látványos, enyhén íves oldalkiképzésének köszönhetően hatalmas tömege ellenére is kecses épületet álmodott, mely eleganciájával meghatározza az egész kisváros látképét. Az épület alsó szintje egy egybefüggő üvegportál. Nappal csak simán modern, de ha este érkezünk látványa valósággal becsalogat. Mert a beltér szép. Nem különösebben fantáziadús, a luxusával sem sokkolja a belépőt, de kellemes és othhonos. Az új bútorok, a lobbyban a legjobb érzékkel elhelyezett kényelmes kanapék eleganciát sugároznak, a 4 modern lift pedig az elengedhetetlen kényelmet. A porta személyzete nem hagyott kívánnivalót maga után. Kedvesek, figyelmesek, kérés nélkül is megadnak inden információt, de készséggel nyújtanak segítséget is. Mégis ami a legmegkapóbb bennük, valami, ami a mai világban oly ritka: nem felejtettek el mosolyogni. És ha nincs éppen teltház, akár felár nélkül is kérhetünk tőlük egy jó fekvésű, Balatonra néző szobát. A bár is kiváló. A bútorzat kissé vegyes. Ugyan megtartották a régi karosszékeket és asztalokat, de azok stílusa és minősége még ma is tökéletes. A terészetes fa meleg árnyalata igazi bennsőséges hangulatot áraszt. Épp ami egy finom koktél mellé dukál? Mindezt kiegészítették néhány modern bőrkanapéval, hozzá látványos dohányzóasztalokkal, így mindenki a maga ízlésének megfelelő helyet választhatja. Talán a pultosok a leggyengébb láncszeme. Félreértés ne essék: a dolgukat jól teszik, az italok szervírozásában hiba nincsen, a kávéjuk felülmúlhatatlan, mégis az én mércémmel kissé fiatalok. Stílusuk még nem forrott ki teljesen, nyelvezetükbe néha a legnagyobb természtességgel szövik bele a városi szleng vegyes szóvilágát. Ez persze nem tragédia, hisz alpáriságnak itt nyoma sincs. Így ha valaki nem az a vérbeli „karót nyelt” angol arisztokrata, ezt akár szórakoztatónak is találhatja. Engem például megmosolyogtatott. Az étterem hatalmas, makulátlanul tiszta, és fantasztikusan világos. És ezzel a jót el is mondtam róla. Mert sajnos minden meghatározó stíluselemeknek híján van. A hátsó része még a 70-80-as évek unalmas formavilágát viseli, míg a pulttal szembeni íves szárnyat a 90-es években kapcsolták hozzá. Ez meg kissé Makovecz stílusúra sikeredett. Látszó gerendáival, lambériával tarkított tetőszerkezetével, boltíves ablakaival darabokra töri minden, a harmóniába vetett hitünket. A két rész nagyjából úgy fest így együtt, mintha egy csinos kisestélyihez lábszárközépig érő Doc Martens bakancsot húznánk. A berendezés sem igényelhetett hosszas fejtörést. A svédasztal pultjának roppant egyszerű szerkezete a fal derékszögét követve húzódik, amitől nagyjából átláthatalanná, de mindenképp jellegtelenné válik. Az asztalok, főleg az íves épületrészben láthatóan ötletszerűen lettek elhelyezve, belépéskor kifejezetten kaotikus képet mutatnak. És ha ezek után az ember mégis próbálna valamiféle hangulatot keresni benne. . . Nos azt a jellegtelen világítással végképp sikerült kigyomlálni. Viszont a személyzet: Na ők aztán minden dícséretet megérdemelnek! Már az ajtóban mosolyogva fogadtak. Segítettek helyet keresni, és azonnal megkérdezték hogy mit szeretnénk. A kiszolgálás gyors volt és pontos. Tették ezt önzetlenül, ami, - és ezt most feltétlenül meg kell jegyeznem - manapság ebben a szakmában nagyon ritka erény. Egy szálloda éttermében ugyanis csak a legritkább esetben számíthatnak „borravalóra”. A hálapénz intézményét alapesetben nagyon nehezen tudom elfogadni, mert számtalan szakmában, de legfőképp az egészségügyben végletesen lejáratták ezt a rendszert. Már inkább sarc, vagy kényszer, minthogy szívből jönne. És mégis. . . Az ő odaadásukat, szaktudásukat szívesen díjaztam némi hálapénzzel, és erre tiszta szívemből buzdítanék minden kedves vendéget is. Már csak azért is, mert még a kicsiért is olyan hálásak voltak, mintha a francia koronázási ékszereket nyújtottam volna át nekik. Láthatólag náluk ez nem a pénzről szólt, hanem az elismerésről. Az étel vegyes. A középszerűtől a kimagaslóig, a kommersztől a valóban különlegesig terjed a skála. Este is, reggel is. Na de a reggeli tojásrántotta. . . Egyszerű étel tökéletesen elkészítve, parádésan ízesítve. Még az én drága édesanyám sem csinálhatná jobban. A friss pékáruval, és egy zamatos capuccinoval már ily korai órán is bearanyozta a napunkat. És a wellness. . . Ma minden szálloda lényege és lelke. A világunk, igényeink úgy megváltoztak, hogy enélkül már nincs is értelme kitenni a lábunkat otthonról. Már a lobby-ból is ráláthatunk egy roppant üvegfalon át a szállodákban ritkaságszámba menő, 25 méteres, feszített tükrű medencére. Azonnal kapunk egy kis ízelítőt a ránk váró élmények egy meghatározó részéről. Mert ha valakit nem elégít ki az üres pancsikolás, testének tunya áztatása egy pocsolyamélységű vízzel teli medencécskében. . . nos annak ez valóságos kincs. Na és a vize: nem hideg, nem meleg. Pont amilyennek lennie kell, hogy az ember egészséges komfortérzetét kiszolgálja. Nem is túl klóros, inkább selymesen lágy. Ha véletlenül nyitva felejtjük a szemünket, akkor sincs baj, hisz nem fogják marni az agresszív vegyszerek. És ami ezek után nehezen hihető, bár igaz: Nem koszos. Úszni, sportolni csak ilyenben érdemes. Mindezt óriás ablakok közt, ragyogó napfényben. Kiegészítésként van még melegvízű épített pezsgőfürdő, hideg kneipp talpmasszázs, a valódi relax-élményt pedig hagyományos finn szauna, infraszauna és gőzkabin segíti. És még egy különlegesség. . . Sajnos elvétve találkozhatunk csak vele más szállodákban, pedig az igazi, „fanatikus” szauna-ínyenceknek ez szinte elengedhetetlen kellék: egy jéghideg merülőmedence is befért a sarokba. Ezek után jól esik visszahúzódni, lekucorodni a napsütötte pihenőszoba valamelyik ágyára, és csodálni a kint elterülő szépséges kertet. Tehát amint látható, adottságai parádésak. Az állapota viszont már közel sem ilyen rózsás. Egy nagy takarítás sokat segtene. Nem koszos. . . Ugyan dehogy. A tisztaságra nagyon figyeltek, naponta többször is végigmosták a padlókat mindenhol. Csak úgy tűnik, a régóta lerakódott vízkövet nem tekintik ellenfélnek. Ott van az mindenütt. A medence mellett, a zuhanyzókban, a mellékhelyiségek csapjain, de leglátványosabb a kneipp medencénél, ahol egy élénksárga csík húzódott körben a vízvonal mentén. Pedig a mai, a márkák megnevezése nélkül is biztosan mindenki számára ismerős csodaszerekkel ennek eltűntetése nem lehetetlen feladat. És végül a szobák. Még ha nem is ez a legfontosabb szempont, hiszen nem itt töltjük az idő legnagyobb részét, valójában inkább csak aludni járunk ide. . . Mégis fontos. És nagyon vegyes. Ahetedik emelettől felfelé viszonylag friss a felújítás. Semmi luxus, hivalkodás pedig végképp, mégis nagyon lakájos. Újak a bútorok, az ágy kimondottan kényelmes, a beépített szekrény mindent elnyel, a fürdőszobák takarosak, a festés tiszta, és az üres falfelületeket néhány balatoni tájképpel tették érdekesebbé. Egy szóval: nem lehet belekötni. Viszont a hatodiktól lefelé megváltozik a világunk. A felújítás korábban történt, így az amortizálódás szembetűnőbb. Már a szobába történő bejutás sem mindig egyszerű. Az ajtókon elektromos, mágneskártyával működő zár van. Az inox borítás egy valóban ultramodern szerkezetet sejtet, jól is néz ki, és hozzá „kellően” megbízhatatlan. Ha úri kedve úgy tartja, 4-5 nekifutás után hajlandó csak beereszteni a gyanútlan vendéget. És ha erre azt mondanák: Csak én nem értek hozzá. . . A mellettünk lévő szoba előtt egy kimondottan jól szituált úr száját hagyták el olyan szavak, amiket soha, de soha nem feltételeztem volna róla. Tehát a probléma általános. A bútorzat és a szőnyeg kissé kopottas, együtt öregedtek meg. A televízió még a hagyományos katódsugárcsöves típus, egy meglepően kicsi képernyővel. De a fürdő az igazi ráfenéje. Az elavult, kommersz külső csak egy apróság. Fontosabb, hogy a wellnessnél már említett nagytakarítás valószínűleg itt is sokat segíthetne. Mert a fugák helyenként elszíneződtek, a csapokon vastagon állt a változatosság kedvéért itt feket árnyalatú vízkő, de ami a legjobban fájt: a „filléres” költségű zuhanyrózsa fúvókái szinte kivétel nélkül hiányoztak, kontrollálatlanul szórva szét a sugarakat, amitől a tusolás valóságos kalanddá változott. Ehhez már csak adalék, hogy az egyetlen ablakot valamilyen rejtélyes okból „idiótabiztosra” alakították, így nem lehetett nyitni, csak kibillenteni. Mit modjak. . . Nem volt könnyű a szellőztetés. És ennél a pontnál joggal tehetnék fel a nagy kérdést, amit már az elején is jeleztem: „Akkor ez mitől volt felejthetetlen? ”
Kedves Olvasó! Csak nézzen ki az ablakon! Azon a hatalmas, egyik faltól a másikig érő, mindent látni engedő ablakon. Mert az igazi csoda ott van, azon túl. Az a fajta, ami azonnal elfújja az ember rossz kedvét, minden korábbi bosszúsága jelentőségét veszti, és átadja helyét valami igazán magasztos érzésnek. Az ablak mögött a Balaton hatalmas tükre terül el. A tó, amitől minden magyar szíve megdobban. Fiatal korunk legszebb napjainak, serdülőkori álmainknak színhelye. Ahol ha szép az idő, az egész felület ezüstösen csillog a mélykék ég erőteljes kontrasztjával. Viharban lehetetlenül zöld, amit hullámok hófehér taraja szaggat fel újra és újra. A felhők néha vakító fehérséggel fodrozódnak, mint egy vattacukor feje, néha áteresztik a napfényt szinte már giccses pásznákkal szórva tele az eget, de van hogy vészjósló feketeséggel hömpölyögnek, miközben a még félelmetességükben is gyönyörű villámok több tíz kilométeres távolságból is idelátszanak. És az érzés éjjel sem múlik. Akkor meg a kisváros fényei teszik mozgalmassá. Mint egy folyton változó óriási festmény, ami nem csak az ember szemét gyönyörködteti, de a szívét, lelkét is. Hát ezért felejthetetlen. A legjobb társaságban, egy végletekig romantikus hétvégére el sem tudnék képzelni ennél méltóbb helyet. És még egy röpke adalék, ami nagyon fontos a teljes megítélés kedvéért: Kettőnknek 2 éjszaka félpanziós ellátással mindössze 26. 000 Forintunkba került, ami szemérmetlenül olcsó. Ez az összeg valószínűleg a szálloda önköltségét is csak szűkösen fedezi, így ha apróbb kellemetlenségek adódtak is néha, ezt el kell fogadni. Kis pénzből nem lehet nagy focit csinálni, viszont ezt az élményt vétek lenne kihagyni.

Az étterem konyhája jó volt, és igazi házi készítésű lekvárt is ehettünk. Szerintem ár-érték arányosan jól jártunk, és élveztük a három napos pihenést.

A szálloda n
égy csillagosnak hirdette magát. Ameddig a szobában voltunk, még el is hittük, de a wellness részleg hagyott nagyon sok kétséget bennünk. Például az úszómedencében a hullámok nem a víztükrön lengedeztek, hanem a medence alján, a linóleumban. A szauna nagyon szegényes volt, kevés kabin működött. A jacuzziba pedig születni kellett, mert csak 6 személyes volt egy tízemeletes hotelre kiszabva. Mivel karácsony volt be lett ígérve a délutáni sütizés, forralt borozás, a gyerekeknek a kakaózás. Na, itt jött az első meglepetés, mert a délutánra meghirdetett időben már csak az üres asztalt találtuk. Miért is? Mert Magyarországon vagyunk. Ismerve az embereket „ingyen van” felkiáltással addig pakolták a tányérjukra, míg már a fele a földön landolt. Mivel fociszerető ország vagyunk, jó kis meccs lett belőle, mindenki tudott egy passzt adni. A gyerekeknek persze nem jutott, mármint a sütiből. Jó volt, hogy kis állatot lehetet vinni, ez egy nagy pozitívum. A konyhája viszont csodálatos. Csak az menjen oda, akinek hízókúrát írt fel az orvos. Óriási a választék, ízléses, finom, a személyzet nagyon udvarias
Tehát csak sok jó pozitívumot tudok mondani.

A személyzetre nem volt panasz, a recepción kedvesek voltak. A kilátás gyönyörű, már amennyit láttunk a 7. emelet középtájról. A wellness részleget nem mondanám wellness-nek, egy úszómedence és csak egy kis jakuzzi volt a 900 fős hotelre. Még egyszer nem választanánk.

Nagy levegővétellel nyugtáztam, hogy a ramadánnak nincs köze a ramadához, nem mintha más kultúrákra nem lennék nyitott, csak a tisztán látás miatt! Az ünnep elől menekülve megcéloztuk Balatonalmádit, időben érkeztünk, mint a többi rózsavíz elől menekülő társunk. A szálloda parkolójában találtunk helyet, meglepetésünkre még ezért a lehetőségért is napi 1000 Ft-ot kellett fizetni, a mélygarázs még ennél is drágább. 2 órás várakozás után megkaptuk kártyánkat a szobánkhoz, nem dohogtunk, hiszen négy óra autózás után jól esett egy kis séta. No, meg érthető is a várakozás, ha a 12 emelet 210 szobája mind gazdára talált! Felszabadultan indultunk a lifthez csomagjainkkal, amikor rájöttünk, hogy az első emeleten lakunk. A recepción valószínű kímélni akartak bennünket, szegény középkorú pár, ne liftezzen annyit! A lakosztályunk csak egy kisméretű szoba volt kényelmes ággyal és egy kb. 20 éves TV-vel. Nem baj, majd pótol a kilátás! Tévedtem, az első emeletről a fák koronáján át alig lehetett a Balatonra látni, de láthattam a terasz tetejét! A kilátástalan kilátás után megcéloztuk a wellness részleget. A víz számomra hideg volt a maga 28 C fokos hőmérsékletével, a jakuzzi aránytalanul pici, a rá váró tömeghez mérten. A wellness részleget így elkerültük, felesleges volt a köpenyek bérlése, hiszen távozáskor nagy sort kellett a visszaadásához állnunk. A felfrissülésünket a szálloda 2 hektáros ősfás parkjában nagy sétákkal pótoltuk, miközben a szoborparkban található szobrászok különös alkotásait értelmezgettük. A szálloda túlvállalta magát- gondoltam, vajon hogy oldják meg az étkeztetést? A híres mesterszakács hogyan fogja bírni a hosszúhétvégés tempót? Este kellemes meglepetést tapasztaltunk, remek ételek, bő választék, húsvéti specialitások! A spenótós-juhtúrós spagetti ízét még most is érzem a számban. Az étkeztetés valóban négycsillagos volt, de inkább én ötöt adnék rá! A szálloda vezetése színvonal húsvéti locsoló-bálat szervezett, kiváló zenészekkel, meglepetésekkel. Locsoltuk is bátran kiszáradt torkunkat a bárban, egy kicsit sokba került a rózsavíz! Egye fene, ritkán jövünk, akkor adjuk meg a módját! Szóval amennyit nyertünk a vámon, azt elvesztettük a réven, akarom mondani a báron! A négy napot sikerült tartalmasan eltöltenünk, többet fizettünk a tervezettnél, „szépkártyás” zsebünk lyukas lett, dugipénzünk is elfogyott. Nemcsak a szálloda került csődhelyzetbe az évek során, hanem mis is. Sebaj, majd talpra állunk, hiszen vár a munka! Megérte! ! !

Természetesen más időpontra nem volt lehetőségünk, ráadásul még pimaszul is viselkedett. Megpróbálták korrigálni eme baklövést, de ilyenkor már a kikapcsolódásra rányomja a bélyegét egy ilyen malőr. Összevetve:maga a szolgáltatás és a személyzet is nagyon lelkiismeretes, kedves volt. Az ételválaszték is kimagasló, mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet. Az uszodában nem volt telt ház, viszont szaunába nehezen jutottunk be. A szoba csodálatos volt,gyönyörű panorámával a Balatonra. Esténként egy pohár borral kezünkben, az ablak előtt csodáltuk a kilátást kihasználva azt a nyugalmat, mely a táj magából árasztott. Egy igazi romantikus hely.

Nem maradt más hátra, mint várni tűkön ülve a dátumot. Ősz óta terveztünk valami hasonlót, de csak így tavasszal sikerült a tettek mezejére lépni, szóval volt bennem egy kis félsz, hogy végre sikerül kiszabadulni, de tapasztalatok hiányában csak sejteni tudtuk mire számíthatunk. Kilencven perc alatt meg is érkeztünk a szállodához, amit nehéz nem megtalálni, hiszen elég hangsúlyos a vertikális kiterjedése. Nem igazán van még egy ehhez hasonló épület ’Almádiban. A recepciós kedves, és segítőkész volt. Minden a formaságon és információ gyűjtésen hamar átestünk és már masíroztunk is a cuccokkal a nyakunkban a szobánk irányába. A liftnek ezesetben a szokásosnál is fontosabb szerepe van, hiszen egy bő 12 emeletes szállodáról beszélünk. Ha sikerül egy magasabb szobába foglalni, akkor a legutolsó, amit szeretnénk az a lépcső. Szerencsére a négy darab lifttel felkészültnek mondhatjuk őket, szóval ilyesmire gondolni sem érdemes, hogy lépcsőőő (fuj). Ha már a lifteknél tartunk, akkor még annyit érdemes róluk megemlíteni, hogy szépek, gyorsak, és a négyből valamelyik általában pont ott van, ahol szeretnénk. Gyorsan megtaláltuk a szobát, kulcskártya elővesz, de persze nem mindegy, hogyan helyezzük be a zárba. Természetesen mire a jó oldalát és végét sikerül belőni addigra az összes táska lecsúszott a válladról, tompa felszíni sérülést okozva a vádlidon, de sose legyen nagyobb baj. A kártya manővert nagyban megnehezíti az amúgy sötét folyosó is, amiből nyílik a szoba. Nem baljósan sötét, inkább olyan elegánsan, szóval ez alapvetően nem hátrány. Szoba nyílik és máris szemünk elé tárul a kilátás! Igen a kilátást veszi először észre az ember és csak utána a szobát magát. Ez nem is csoda, hiszen a szálloda egyik hatalmas előnye a magassága és az elhelyezkedése. Ezt kihasználva már a legegyszerűbb szóbákba is hatalmas ablakfelület vár minket. Hozzátenném, hogy mivel a ’rezidenciánk’ (standard szoba) igen aprócska ez kell is a térérzetünknek. A szoba méreteihez képest jól kihasznált terekkel gazdálkodik. Mindenre elég is minden van benne, ami kell. Azért az átjön, hogy nem mi lakunk benne először, de a padlószőnyeg az padlószőnyeg. Alapvetően azért a tisztaság benyomását kelti és az is. Semmi eget rengető dizájner-építészeti megoldásra nem fogunk bukkanni belül. Nem akar és nem is tud többet mutatni a szoba, mint ami. Egy egyszerű, olcsó szállodai szobában állunk, ami mentes mindenféle sallangtól, mégis remek érzés benne tartózkodni. A fürdőben minden fehér és csak úgy vakít a tisztaság. Jó a szellőzés és mindent el tudtunk tárolókban helyezni, amit akartunk. Széfet is találunk, amibe belerakhatjuk értékeinket, hogy aztán elfelejtsük a kódot hozzá. Törölköző és köntös van, viszont a repi-cuccok hiányoznak a fürdőből, szóval jó ötlet volt bepakolni a saját tusfürdőt, sampont és fogkrémet. Csak egy fali szappanadagoló van, meg persze papír. A minibár mint fogalom itt megszűnt és üres hűtőszekrényként funkcionál tovább. Ez jó hír, mert amit kell azt hűtőbe tudjuk rakni és nem kell attól félni, hogy éjszaka félálomban bevágjuk az összes mini scotch-ot, ezzel kellemetlen és váratlan plusz költségeket okozva magunknak. A nagy ablakokkal igen nehéz betelni. Aki bambulásra hajlamos az mindenképp foglaljon több napra, de persze hátránya is van: biztonsági okokból csak ’bukóra’ nyitható és azt azért néha kevésnek érzi az ember ha jó idő van, vagy fotózni támad kedve mint nekünk. Mielőtt elindulnánk újra a földszint felé és még lejjebb, említést érdemel, hogy a 13. szinten található egy privát eseményekre bérelhető panoráma „sky” terasz, nem akármilyen kilátással. A földszintre visszatérve találjuk a „mistral”-bár szolgáltatásait. Bármikor ellát minket bármilyen itallal, amit akár a hatalmas teraszon is elfogyaszthatunk. Innen lépcsővel közelíthetjük meg az éttermet, ami a reggelik és a vacsorák helyszíne lesz. Az étel felhozatalt nem részletezném túl. Ugyan az igaz rá, mint a szobára. Nem lesznek katartikus élményeink. Vannak ételek, amik közül kiválogatjuk azt, amit szeretünk vagy szimpatikus és jó eséllyel nem fogunk csalódni. Nyilván itt is tudna Gordon Ramsay fejhangon üvölteni pár percig, de én nem is akarok ezért az árért kaviáros csokis szuflét enni snidlinges majonézzel. Ez a hely nem erre van berendezve, pedig képes lenne rá. Az étterem maga egyébként nagyon tágas, ami nem is csoda, hiszen ha csúcsidőben megindulnak az emberek a több mint 200 szobából, akkor az már mennyiség. Mi igyekeztünk olyan időben pihenni(! ), ami mellőzi a frekventált időpontokat, de elég biblikus lehet a látvány, amikor vacsoraidőben letarolnak mindent az éhes szájak. Térjünk is rá a wellness szolgáltatásokra. Ott kezdeném, hogy a -1 szinten található. Ez azért kiemelendő részemről, mert amikor a recepció és étterem és bár környékén kell köntösben elkullogni a célig jól öltözött emberek között, az elég negatív pszichológiai hatással van rám. Ezért üdvözöltem nagy örömmel, hogy a liftből már rögtön a wellness szinten szállunk ki így a probléma kiküszöbölve. Lehet ez csak az én fóbiám, de hátha még örül ennek valaki. Azért persze ennek ellenére is volt szerencsém olyan exhibicionista párocskához, akik feljöttek köntösbe a bár-szintre terpeszkedni egy kicsit, amit így már pláne megvetek, de persze nem szóltam semmit, az arcom úgyis mindent elmond, azt meg úgysem fogják fel. Szóval megérkezve a -1re is rengeteg természetes fény fogad minket. Ahova lehetett, oda hatalmas üveg felületeket szereltek. Az úszómedence hatalmas és sajnos ki kell emelni -pedig evidensnek kéne lennie a többi helyen is-, de úszásra kiválóan alkalmas. Akár „sok” ember is elfér benne, pont jó a mérete és az egész csarnok amiben van szép, igényes és tiszta. Sehol egy ázás vagy gomba-folt, pedig hátúszásban mindenhol ezt keresgéltem. Sajnos a jakuzzi kicsike, ami már ránézésre is látszik, ezért ha már van benne valaki nincs is kedv bemászni. Ugyan ez igaz a szaunákra is. Elég hamar megtelnek és végül sokkal inkább érzi úgy az ember, hogy egy szardíniás dobozban van, amit a napon hagytak. Érdemes félre eső időpontokban erre járni. Ez sajnálatos amúgy, mert egy minden tekintetben nagy és tágas hotelről beszélünk, amiről nem a helyhiány jut eszünkbe, de ez mégis zsúfoltra sikeredett sajnos. Talán kicsit kevesebb bérelhető konferencia terem kellene és több és nagyobb wellness. Egyébként van még egy egész jó konditerem, fitnesz szoba, szolárium, de akár masszázsra is be lehet fizetni, vagy fodrászra. Összegezve nagyon jó benyomást tett ránk a Ramada Aurora. A parkoló nagyon hasznos és nagy, a szoba semmi extra, de mégis nagyon jó hangulatú és lakájos, az étel tökéletesen alkalmas arra, hogy sántára zabáljuk magunkat belőle, annak ellenére, hogy nem túl sok ujjunk kell hozzá, hogy megszámoljuk a választékot. A wellness is marha jó lenne, ha az én hátsókertemben lenne. Sokat hangoztatják még az élő zenét a mistral-bárban, ami inkább vicces, mint szórakoztató, de mégis hangulatos. Szinti mesterünknek teljes a zenei palettája az 50-es évektől napjainkig. Egész elvetemült esetekben megpróbálkozik még az énekléssel is, amit tényleg kár kihagyni, de azért nem árt, ha van tömény ital a közelben és végülis van. Maga a szálloda teljesen alkalmas arra, hogy elszórakoztasson néhány napig, de ne felejtsük el, Balatonalmádiban vagyunk. Egy igazán gyönyörű hely, akár a partra megyünk akár a dombra. Szuper sétákat lehet tenni nagyon szép helyeken, szóval sajnos nem lustálkodik az ember jó érzéssel, hogy „úgysincs itten semmi látnivaló” bizony van és érdemes is leereszkedni a magasból. Ami kimagaslóvá teszi a Ramada Aurorát az átlagosból, az ára. A berendezés, a szolgáltatások összessége minőségi, ami miatt az ember hiába fizeti ki tisztességesen, mégis olyan érzés, mintha loptam volna, viszont ha drágább kategóriába lépne, már egyéltalán nem biztos, hogy ide jönnék. Ez a furcsa kettősség jellemző, ami végül azt eredményezi, hogy biztosan mi is visszajáró vendégek leszünk náluk, ameddig ezt az üzletpolitikát követik.

Napközben viszont nincs leválasztott sáv azoknak , akik úszni szeretnének, így inkább a késői vagy a korai időpontot javaslom. A szauna lepedők mérete nem mindig elég nagy, de lehet találni köztük olyat, ami megfelelő, amennyiben valaki fürdőruha nélkül, de takarva szeretne szaunázni. A szauna melletti panorámás pihenő nagyon kellemes. Az étteremben a személyzet nagyon udvarias és segítőkész. Az ételek mennyisége és minősége kiváló, a kínálat változatos. Amikor telefonon jeleztem, hogy a szobában gond van a tévével, azonnal küldték a szerelőt és pillanatok alatt megoldotta a problémát. Telefontöltőmet otthon felejtettem, de mindent megtettek, hogy találjanak megfelelőt és kaptam is. Ezt külön köszönöm! Csak ajánlani tudom ezt a Hotelt, nem csak a nyári időszakban. Tavaly nyáron is itt voltam és a saját strandja is kiváló, egy nyugalmas, árnyékos, ősfás parkon át érhető el. A strandon lévő önkiszolgáló étterem árai korrektek, a minősége nagyon jó.

Leértünk sikeresen bár kissé kacifántosan szokásos módon az ilyenkor szokott helyén való eltévedésünknek. ,mivel még nem rendelkeztünk hely ismerettel. Örömünkre felfedeztünk a wellnes,szolárium ,konditerem részlegeit is,s mi több lám egy csodaszép pihenő parkot zöld övezettel. Ezen át vezetett a parthoz vezető útvonalunk is. Így hát azonnal odvezetett utunk. ,ebben a verőfényes napsütésben. Megszemléltük közelebbről is a hullámzó Magyar tenger gyönyörét. ,s már azon nyomban csobbantunk. Egyszerűen nem tudtunk betelni az élménnyel,de lassan elindulva,kérlelve. ,a kis csemetéimet, páromat menjünk lekéssük a svédasztalos étkezésünket. Nagy nehezen. ,visszaértünk s elénk tárult a szemnek szájnak kívánatos melegétkezéses vacsi önkiszolgálóan. Elfogyasztottuk a választott elemorzsiánkat,irány a kiülös rész. megittunk koktélokat,a háttérben élőzenei aláfestéssel. Ennek köszönhetően. mégjobban éreztük magunkat,felhőtlen kikapcsolódásban részesülhettünk. Sajnos későre jár ezért,nyugovóra kell térnünk. jó éjt mindnyájunknak. Új napra virradtunk,be kaptunk némi energia bomba élelmeket,. persze ruháink alatt megbúvó, fűrdőrucival. ,irány a Part gyerekek na de a csábitásnak sem lehet ellenállni, jól jön elötte eg kis napfűrfőzés szoligép indul. Türelmetlen kis virgonc családom. Ok induljunk hát lejárt a szolis időm mehetünk. Utunk a parthoz vezetett kinéztünk a magunknak megfelelő,helyet nem árnyékosat. Gyerekeknek megtetszett a közeli árusoknál. Gumimatracok megvásároltuk a felhőtlen kikapcsolódáshoz társitó élményhez . Csobbanás! ! ! Sok - sok fürdőzés követte, késöbb jégkrémezés, stb. Esti órákban vissza a Hotel be, egy kis Wellnes. , Szaunázás. Irány a szoba átvedlés vacsi. Fájó szívvel vettük tudomásul hogy lejárt a nyaralásunk ideje. Sajnos. Össze készülődtünk,Másnap reggel 10 ig kellett elhagynunk a bázist. S a plasztik kártya leadásával a szolgáltatások díjának kifizetésével útnak indultunk. hazafelé. Igazi kikapcsolódásban volt részünk. ami örökkön örökké megmarad,. emlékeinkben. S kis elevenkéim mondása:köszönjük jól éreztük magunkat,de vissza akarunk menni! ! ! ! !