A valah volt elegancia és színvonal nyomokban sem fellelhető.

Augusztus eleje, vasárnap este, vacsoraidő. kb harmad ház, unatkozó pincérek. Egy énekesnő gépzenei kísérettel próbál hangulatot teremteni, nem sok sikerrel. A gyér számú vacsorázó közönség gyorsan elkölti az estebédjét és továbbáll, beszélgető, iszogató párokat, társaságokat nem nagyon látni. Barátságtalan, sőt modortalan főpincér veszi fel a rendelést, az ételeket gyorsan kihozzák, ami ízletesnek mondható. A balaton-felvidéki pincészetből származó fehérbor nem éri el az elfogadható szintet. A zenét még hallgatnánk, de nekün sincs kedvünk maradni, főpincérünk hozza a számlát, szó nélkül elénk teszi, az már tulajdonképpen nem is hiányzik, hogy megkérdezze, izlett-e a vacsora. Felállunk és elmegyünk.