Nosztalgiaevés

Gyerekkoromban, kb. 60 éve, állandó családi program volt, hogy minden évben felkerekedünk Balatonszabadiból és Siófokról átmegyünk hajóval Balatonfüredre, ott ebéd a Baricska Csárdában, nevelőapám halászlét, természetesen, szóval nekem ez egy ilyen emlék. Sokszor elmentem már errefelé azóta is, meg néhányszor benéztem felnőttként is, de nem volt ugyanaz. Az utóbbi időben meg be is volt zárva többször, volt, hogy úgy nézett ki, hogy már az enyészet eszi. Most megint él, nyitva van, hát ide kanyardtam szombaton Shell kúton keresztül ebédelni egyet. Közepesen teltház, a terasz szélére kaptam helyet, felvezetéssel. A tyúkleves gazdagon kommersz élmény, pont olyan, mint amit Újházi-tyúkleves néven adnak mindenhol máshol, ugyanolyan ízű, kevés borsó unatkozik benne, sőt, mintha sokkal nyersebbek lennének a zöld golyócskák, mint a máshonnan származó, sokkal jobban megpuhult sárgarépácskák a csirke-nyesedék meg ugyanolyan tépett szálakból áll, mint máshol. Megvallom, kissé ízetlen is volt. Az asztalon nagykereskedelemben kapható szórókból törtem hozzá némi erőspaprikát, így egy kicsit ízt kapott, de ugyanolyant, mint bárhol máshol. Nem egy lelkesítő élmény, de megettem. Másodiknak, hogy ne egyek már ennyi nehéz ételt, krumplistésztát választottam uborkával, sok helyen ezt köretként eszik a piacok környékén, itt egy viszonylag olcsó főétel volt, de azt gondoltam, beérem ezzel, nem eszem magamat degeszre. Itthon imádom, egy nagy fazékkal meg bírok enni belőle. Itt más volt a koncepció. Elképesztően zsíros étel készült ilyen néven, a szokatlan, hosszúkás leveles tészta tele volt szalonnadarabkákkal, pörccel, súlyos kalóriabombaként ketyegett az asztalon. Na, nem, mintha a tészta meg krumpli önmagában diétás lenne, de így, bezsírozva, meg alig bír kiabálva tiltakozni a gyomor. Ettem az uborkát hozzá szorgalmasan, hogy enyhítsem a zsírmérgezést, és az uborka nagyon finom volt, de így is kifogott rajtam az ebéd. Egy epres limonádét küldtem be ringbe, hogy a jó oldalra álljon és segítsen. Közben persze nézheted a teraszról a Balaton picike darabkáit, amik még kilátszanak az épületek közül, a felszolgálók komolyan mondom! nagyon figyelmesen jönnek-mennek, többen többször érdeklődtek, hogy hogyan ízlik az étel, ez jól is esett, meg hát őszinte is voltam, elmeséltem pár mondatban az észrevételeimet. Az emberi tényező nagyon rendben van. Közben megérkezett egy tizenvalahány kétüléses sportkocsiban utazó szlovák társaság is, ők foglalták el az étterem harmadát, láttam, hogy ideje lesz szedelőzködni és menni innen. Ez volt a Baricska Csárda szombaton.