Csalódás

Úgy éreztük barátnőmmel, hogy ezt a helyet valamilyen fórumon mindenképp minősítenünk kell!
Hétköznap, 14 óra tájban érkeztünk a többé-kevésbé üres étterembe. A belépéskor egy tini fogadott bennünket, és felajánlott egyet a közel 15 szabad asztal közül (?). A rendeléseket (ital, főétel) különböző pincérek vették-, és megint mások szolgálták fel (ez azért nem a legjobb kategória). A étterem híres halételei közül válogattunk, kiválasztottuk legdrágább fogásukat: pisztráng citromos salátaágyon, fűszeres burgonyával. Közben kihozták a limonádét. Íze alapján arra következtettünk, hogy bizonyára a salátához spórolnak a citrommal (legjobb étterem?!). Aztán megérkezett a hal a "citromos" salátaágyon, az "egyedi készítésű" fűszeres burgonyával.
A hal talán tényleg pisztráng volt, bár ennél csak ízletesebben elkészítve kóstoltam...
A burgonya: nem akarok senkit leminősíteni, de bármelyik proli étterem kínálatában megállta volna a helyét ez a gyorsfagyasztott, előre fűszerezett tömegcikk. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a köretet hidegen tálalták.
A saláta:
-látvány: egy hanyag tekintet szikrázó groteszk szépséget vélt volna felfedezni benne, de mivel előttünk volt, így alaposan is szemügyre vettük. Szezámmagra egyikünk sem számított, és a citromos öntetet sem barnának képzeltük, de a citrom rajta volt, egy teljes negyed (egyben, tényleg egyben).
-illat: rothadt szemét szaga volt. Mélyet nem is mertem belőle lélegezni.
-íz: igen, megkóstoltuk... Citromíz nem volt benne, viszont abból a penetráns, áporodott, gyomorforgató, rothadt ízvilágból (valószínűleg a sötétbarna, ragacsos öntet) bőségesen jutott mindenhová.
Pincér nem volt a közelben, az éhség pedig nagy úr, így a burgonyának és a halnak azt a részét, ahova az öntetből nem jutott, elfogyasztottuk.
Miután végeztünk, egy újabb idegen arc elvitte a bizonyítékot, majd kértük a számlát.
Kb. 5 perc múlva érkezett egy fiatalember, aki az arcán lévő buta mosoly kíséretében feltette a kérdést, amit kifejező tekintetünk alapján jobb lett volna hanyagolnia (ízlett-e?!).
Mit is válaszolhattunk volna... A felebaráti szeretet jegyében kértem, hogy pontosan adjon vissza, és utaltam rá, hogy ez minősíti az általuk nyújtott szolgáltatást. Ezután levetette a műveltség köpönyegét, és feltette a második "okos" kérdést: mer' mi vót' a baj?!!! Nem kívántam részletezni, de ostoba tekintete válaszért kiáltott, miközben méregetett (a "nájlongatyás"), így nagy vonalakban felvázoltam a salátával szembeni kifogásainkat. Természetesen mindezt kulturáltan. Úgy éreztem nem kell leereszkedni az ő szintjére. "Ha szótatok' vóna', kicserétük' vóna'!!!"-hangzott az értetlenkedő válasz. (Ha lett volna pincér. És mit? Az egészet?) Ezek után nem szóltunk hozzá, amúgy az ő szavajárásával "nem őriztünk együtt disznót"! Már indulóban voltunk, mikor okos barátunk visszaszaladt hozzánk, mert kiderült, felcserélte a számlákat, és kevesebbet fizettünk a kelleténél. Lányos zavarunkban kifizettük a különbözetet, miután mi kiszámoltuk, hogy az mennyi. Úgy látszik, a fizetőpincérnek nem csupán illemtanból vannak hiányosságai...
Féltünk a ránk váró gyomormosástól (szerencsére megúsztuk), de az "itt a piros, hol a piros?" játékból vesztesen kerültünk ki, így az "étel" elfogyasztását igazoló számla a pincérnél maradt.
Sajnos mínuszba nem lehet értékelni. Aki ezt az éttermet tartja a legjobbnak Füreden, azt sajnáljuk, és javasoljuk, hogy járjon nyitottabb szemmel. Mi nagyot csalódtunk.