Megvalósult

Kisdedkorom óta gyújtotta a fantáziámat, én nem annyira Vernén, de inkább Donászy Ferencen, May Károlyon (Karl May), James Fenimore Cooperen nevelkedtem, de a leginkább Fekete Istvánon és Jókai Móron. Nekem nem volt nehéz Jókai, én élveztem a hosszát, a nyelvezetét, imádtam a stílust. Elegánsnak és műveltnek tartottam, követendő példaképnek. A füredi villát meg mindig sóvárogva néztem, egy más világ, Istenem, hát itt írt, itt sétált, itt evett, nézett ki az ablakon ő maga... és régen letettem arról., hogy bejussak oda. De ma ott parkoltam a kocsimmal a villa előtt, és jééé, nyitva volt, na, gyerünk, ezt nem hagyjuk ki! És a nejem meg én nagyon boldogok voltunk, hogy ez a nem tervezett program így elénk gurult. Ez volt a nap fénypontja. Némi kedvezményes jegy, egy nyugger meg egy pedagógus, így aztán 1600 forintért már a miénk is volt az egész! Séta a falak közt, kis séta a kertben, elképzelni Laborfalvi Rózát, amint itt, ebben a szobában hálóköntösbe bújik, itt meg ülnek és ebédelnek, abban a karosszékben meg ült és pipázott Jókai... hát, ez jó kaland volt! Néhány tárgy, hogy ráhangolódj jobban, hogy megértsd, hogy megérint... néhány kép, fotók.. jó ez, közelebb kerültem valamihez megint.