Hogy ki volt Vaszary, azt most szolgaian nem ismételném meg, hiszen le van írva a galéria ismertetőjében is az ittjartamon. Szóval, egy gyönyörű kert, ami a villához vezet az utcáról, a házon belül meg szóban is elmondják, mi vár ránk, ha megnézzük a házat, és el is igazítanak, hogy hol mit találhatsz. Egyik része a bemutatott anyagnak a földszinten helyezkedik el, a másik az emeleten, recsegő-ropogó lépcsőn lehet felmenni az öreg házban, de a bemutatóterek inkább kortárs művészekre vallanak. Sok elgondolkodtató is akad, az egyik szobornál egy kedves teremőr hosszas fejtegetésbe kezdett nekem, de azonnal partner voltam, és vagy negyedórát, 20 percet beszélgettünk is egyetlen szoborról. Élmény más emberek értelmes gondolataival találkozni. Aztán akadt egy éppen ellenkezőleg, a múzeum valószínűleg kutyabarát, bár ilyent még nem hallottam, szóval, egy szokatlan apró termetű, és nem kifejezetten éles pengeésszel (a szem a lélek tükre) hajlott figura bevezetett egy szokatlan nagyméretű kutyát, de sem a kutya, sem a kétlábú jelenség nem volt kíváncsi semmire, inkább kétségbeesetten ácsorgott, meredt egy pontra a semmibe, míg a kutya inkább lefeküdt a padlóra unatkozni. Ugyanezt a performance-t előadták a földszinten is, meg az emeleten is. Lehet, hogy a kiállítás része volt? A hallott szavak alapján nem. . Lehet, hogy légkondicionálás vonzotta be a nehézsorsút? Talán. . . De érdekes volt. A helyet meg ajánlom szívesen mindenkinek. Remek időtöltés.