A lány étlapot szorongatott és máris ajánlott is egy asztalt. Sokan nem voltak, rajtam kívül talán még egy pár a teraszon. Nézegettem a bőséges étlapot, bizarr falatokat is kínált, erőleves rákkal, erőleves kagylóval, stb. Ilyent még nem ettem, de akkor majd most fogok! A lány meg irtó kedvesen rávezetett a második fogásra, ajánlotta a cigánypecsenyét gombával, májjal. . . milyen lehet az? Lássuk! Akkor már legyen vegyes savanyúság is! Kicsit hideg volt aznap ott üldögélni, de aztán megérkezett a leves. Nos hát. . azt a kagylót, amit konzervből szoktunk enni, beleöntötték egy adag levesbe, ami nem volt igazán erőleves, valami zöldség vagy csontleves inkább, nem tudom, de így olyan kis halízű meg szagú lett, és ez nem tett neki jót. De azért megettem, mert amúgy szeretem a kagylót. A második is biztos valami gonddal készült, de az íz. . . az hol volt? Nagyon vékonyan volt jelen. Egy kis nem túl erőteljes kakastaréj volt ott szalonnából, máj darabkák meg gombadarabkák egymástól teljesen függetlenül, a máj ugyanis sós volt és jobb, a gomba teljesen ízetlen, sótlan, nem tudom, ez hogy készült, de mondjuk azt, hogy aznap nem volt formában a szakács. Elvetélt ötletek. Aztán érdekes módon a szürke fiú, aki a barátságtalanságot képviselte kezdetben, odajött és érdeklődött, hogy hogyan ízlik az ebéd? Én meg átkoztam magam, hogy nem válaszoltam igazán őszintén, csak kitérően. És aztán nekem esett rosszul a hülye reakcióm. Megittam a tonikomat, még bementem búcsúzóul körülnézni, a tulajdonos (gondolom, ő volt), rendkívül kedvesen, barátságosan körbevezetett, megmutogatta a szerzeményeit, amik dekorációként szerepelnek itt, beszéltünk vendégekről, idegenforgalomról, az ő tényleg tisztességes törekvéseiről, megnéztük a nagy kerthelyiséget, ami az utcáról egyáltalán nem látszik, a játszótér se a gyerekeknek, szóval sok minden van még itt, és a szimpátiám is a személyzeté, persze, nagyon korrekt, kedvező áron ebédeltem, sok pozitívum van azért itt, és hát így vagy úgy, így alakult az ebédem meg a viszonyunk.