Egy letűnt kor hírnöke

Tavaly nyáron jártunk a Hotel Lellében. Retro szállónak hirdeti magát, de csak akkor értettük meg igazán mit is jelent ez, amikor betoppantunk az ajtón.
Nem hittünk a szemünknek. Az idő valóban megállt itt. De ez nem egy letűnt kor direkt idézése volt, hanem valóban a 60-as évekből itt ragadt bútorokkal berendezett korabeli színvonalú szálló. A szoba tágas, csendes, erkélyes. Az ágyak a legkülönbözőbbek (egy szobán belül!).
Sajnos a Balatonnal nem sok érintkezésbe tudtunk kerülni, mert megérkezésünk harmadnapján elromlott az idő. Sebaj, a fürdőszobában minden reggel egy kisebb balatonnyi tócsa fogadott, merthogy ereszthetett valahol a csap tömítése. A probléma megoldása érdekében kértünk egy felmosószettet a takarítónőtől - és persze szóltunk is a recepción.
A svédasztalos reggeli mindig a nap egy fontos eseménye volt (nekem legalábbis, aki szeretem a hasam). A menüt néhány nap után már kiismertük, lévén, hogy nem túl változatos. Kávé az nincs. Erre is találtam megoldást: minden nap 2 az 1-ben kávét vittem magammal és elkészítettem a reggelimhez, merthogy forró víz az volt (mégiscsak svédasztal...)
A szálló egyébként jó fekvésű, néhány méterre a parkja végétől a Balaton hullámzik. Egy jó tulajdonos sokat ki tudna hozni ebből a jobb sorsra érdemes hotelből.
Itt jegyezném meg, hogy azt jelöltem be, ismerőseimnek nem ajánlanám a szállást, de ennél árnyaltabb a dolog: ajánlanám mindazoknak, akik nem nagy elvárásokkal érkeznek egy szállóba, egyszerűen csak nyitottak a pillanat adta élményekre, akik kalandnak, és nem bosszúságnak fogják fel mindezeket-mint jómagam...