Nem csak a gasztrobloggert kell körülugrálni!

Őszintén szólva meg voltam győződve, hogy értékeltem már a helyet, de olvasgatva a róla szóló korábbi írásokat, meglepődve láttam, hogy nem. No, ez nem maradhat így!:)

Nálunk a sokak által etalonnak tartott Kistücsök tavaly kiesett az "ez egy önálló utat is megér" kategóriából. Nem az étel minősége, hanem az egyéb körülmények miatt, amely nekünk egy étterem megítélésénél (függetlenül attól, hogy az ételek jók-e vagy nem, eléggé fontos).

Először még programként mentünk a Kistücsökbe és bár esetünkben ez oda-vissza 500 km, a család minden tagja egyöntetűen azt mondta, hogy megérte, mert egészen különlegesen finom volt az étel. Mivel minden évben kétszer megyünk Sárvárra, ezután visszafelé kis kerülővel évekig a déli parton jöttünk, csak azért, hogy bemehessünk a Kistücsökbe.

Nekem a fenntartásaim mindig is a kiszolgálással voltak, a pincérek kb. úgy viselkedtek velünk nem egyszer, hogy „érezd magad megtisztelve, hogy a nagy, agyonsztárolt Kistücsökben ehetsz”.
(Megjegyzem, mi soha nem foglaltunk előre asztalt, és mindig bőven volt hely.)

Az első komolyabb törés akkor volt, amikor leültettek minket a kerthelyiségben egy olyan szar helyre, hogy alig tudtunk enni (pedig volt más hely, illetve bent üres volt, de oda meg valamiért nem engedtek be), és a pincérek is szartak ránk.

Ebben némileg közrejátszott, hogy velünk egy időben étkezett (és játszotta látványosan az agyát) a neves, TV-ből is ismert gasztroblogger, akit meg úgy ugráltak körül, mintha maga Erzsébet királynő érkezett volna a kíséretével....

Ez önmagában nem gond, gondolom Csapodynak fontos, hogy a gasztromegmondóember nehogy rosszat írjon róla, de azért minket sem kellett volna másod-, vagy inkább harmadrangú vendégként kezelni.

Több értékelésemben is írtam már, engem rohadtul tud irritálni, ha ugyanazért a pénzért a haver/koma/rokon/jóbarát/ismert gasztrolány látványosan jobban van kiszolgálva, mint az „egyszeri betérő”.

No mindegy, ettől még egyszer tavaly visszamentünk, de akkor már az étel sem fogott meg sem engem, sem a család többi tagját, feleségem pl. a maga ebédjéről (sült tarja tört krumplival) azt mondta, hogy ilyet kis falunk nevenincs éttermében is tud enni, vagy akár ő maga is tud csinálni (és tényleg).