Soha többé...

Bár nem biztos, hogy sikerül, de megpróbálom objektíven összefoglalni: éhesen tértünk be, ugyanúgy távoztunk. Az abrosz koszos. A pincérek ruhája szintúgy. Megvan az a vicc, hogy egy asztalnál ülnek ketten, mondja az egyik, "kíváncsi vagyok milyen itt a csiga", mire a másik asztalnál megszólal egy másik vendég: "pincérnek van öltözve"! Azt hiszem erre a helyre is ez vonatkozott. A szomszéd asztalnál már várhattak egy ideje a savanyúságra (a többi már az asztalon volt), de a pincér 3x is csak annyit mondott, "elnézést, majd a kolléga..." (!!!). Végre jött hozzánk is a pincér. Üveges tekintett, koszos ruha, mint akiben már van pár feles... Kérünk étlapot. Na és itt megpróbálom idézni pontosan: "Na idefigyeljenek! Van nekem egy másik ajánlatom, hátha meg tudunk egyezni!" Mi van? És mondja a mondókáját... Na itt köszöntük meg és felálltunk. "De tudok hozni étlapot is ha kérik!" Ezt kértem már először is nem? De hagyjuk... Hogy ezt a helyet nagy ívben fogom elkerülni ezek után, az holtbiztos.